“Pinchász, Elázár és Aharon kohaniták sarja, elhárította haragomat Izráel fiairól, mivel buzgóságommal harcolt velük, és ezért nem pusztítottam el a népet”. – Ezzel a mondattal kezdődik Pinchász hetiszakasza. A Mózes ellen ismét lázongó nép egyik előkelő tagja, egy Kozbi nevű midjanita nővel együtt Mózes elé állt, és szemtelenül arra hivatkozott, hogy joga van az idegen asszonyhoz, hiszen Mózes is midjanita nőt vett feleségül. Pinchász ekkor dárdájával megölte a férfit és a nőt.
Mit jelent a „kinah”?
A héber „kinah” szó buzgóságot, túlbuzgóságot, féltékenységet is jelenthet, pozitív és negatív értelemben egyaránt. Jelentheti az irigységet, ahogyan József testvérei irigykedtek fiatal, kivételezett testvérükre; jelentheti a másik tekintélye vagy érdeke iránti féltékenységet, ahogyan Józsua féltékenyen őrizte Mózes tekintélyét; és jelentheti az I.tenért való küzdelmet is, amint azt Élijáhu próféta esetében látjuk a Báál bálvány elleni harcban. Ha a túlbuzgóság irigységgel azonos, akkor negatív megítélés alá esik. Ha azonban igaz céllal párosul, mint Pinchász esetében, akkor jutalmat érdemel. „Béke szövetségét adom neki” – mondta az Ö.való, ami azt jelentette, hogy ő és utódai lesznek az örökös főpapok.
A hagyomány szerint kétféle ember nem féltékeny: az apa a fiára, illetve a tanító tanítványa sikerére. A féltékenység hiánya azonban nem mindig kölcsönös. Amikor Mózes prófétai szelleme átszállt tanítványára, Józsuára, az idős Mester megkérdezte utódját: „Mit mondott neked az Örökkévaló?” Józsua így válaszolt: „Te sem közölted velem Isten szavait.” Erre Mózes felkiáltott: „Inkább száz halál, mint irigység!”
Élijáhu esetében a „káné” ige azt jelentette, hogy túlbuzgó féltékenységgel küzdött I.tenért a bálványokkal szemben. „Buzgólkodtam Istenért” – mondta, majd megölette Báál négyszáz papját. Jutalmul I.ten megjelent neki a Szináj hegyén. A hagyomány szerint a túlbuzgó Pinchász Élijáhu személyében kelt újra életre; ezért jelölték ki Pinchász hetiszakaszának haftárájául Élijáhu történetét. Mindketten féltékeny buzgósággal szolgálták I.tent. Élijáhu prófétának I.ten azért jelent meg, hogy küldetést szabjon számára. A próféta I.ten hangját „csendes, belső hangként” hallotta meg.
A négy túlbuzgó alak
Mózes, Józsua, Pinchász és Élijáhu mind kapcsolatban áll a „kiná” fogalmával, mégis különbséget tettek a túlbuzgóság pozitív és negatív értelme között. Mindegyiküknek megjelent I.ten, de egyikük sem használta féltékenységét vagy buzgóságát saját javára, tekintélyének növelésére vagy társadalmi helyzetének megerősítésére. Mind a négyen I.tennel való különleges kapcsolatban álltak, és mindannyian Izrael javát szolgálták. Közülük is kiemelkedik Mózes alakja, minden idők legnagyobb vezetője, aki nemcsak I.ten szolgálatában, hanem Izrael védelmében is féltékenyen, buzgó elszántsággal cselekedett.
Valahányszor I.ten haragjában sújtani akarta a népet, Mózes hihetetlen kitartással és elszántsággal állt Izrael védelmére. Még saját életéről és hírnevéről is kész lett volna lemondani, csak hogy Izraelt ne érje i.teni büntetés. Az aranyborjú bűne után I.ten el akarta pusztítani a népet. „Hagyj engem – mondta Mózesnek -, elpusztítom őket, téged pedig nagy néppé teszlek.” Mózes válasza erre az volt: „Töröld ki nevemet könyvedből, ha nem bocsátasz meg nekik.”
Hetiszakaszunk nemcsak Pinchász és Mózes haragját, illetve buzgóságát mutatja be, hanem azt is, hogy olykor a nép érdekében fel kell lépni a közösséget romboló elemekkel szemben. A „haragvó” Mózes azonban bölcs és körültekintő vezető volt. Ha valamire nem tudta a választ, nem szégyellte bevallani, hanem I.tenhez fordult útmutatásért. Az i.teni válasz elrendelte, hogy fiú örökös híján a leányok örököljék az atyai birtokot, azzal a kikötéssel, hogy csak saját törzsükből válasszanak házastársat, nehogy az ősi birtok más törzs tulajdonába kerüljön. Izrael ma már nem törzsek szerint él, és a modern világ törvényei szerint nincs különbség férfi és női örökös között.