Magunkról

A Budapesti Zsidó Hitközség

A Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) múltja egészen a 18. századig, az Óbudai Izraelita Hitközség alapításáig nyúlik vissza. Az első zsidó telepesek a 18. század első évtizedeiben jelentek meg Óbudán: az 1725-ös megyei dicalis összeírás 1725-ből 10 zsidó családfőt említ, míg az 1727. augusztus 11-i conscriptio alapján 24 család élt a településen. Az 1737. január 22-i összeírás tanúbizonysága szerint az óbudai gyülekezet nagysága már felülmúlta a közeli budait. Ekkor 43 zsidó család (199 lélek) élt a településen.

A Pesti Izraelita Hitközség (PIH) 1793-ban önállósult az Óbudai Izraelita Hitközségtől. Rövidesen Magyarország, majd a 19. század végére Európa és a világ legnagyobb és leggazdagabb zsidó közösségévé fejlődött. Egy időben Pest lakosságának mintegy 25%-a, azaz negyede izraelita származású volt.

1944-ben, a náci megszállást követően a Pesti Izraelita Hitközség működését a Zsidó Tanács váltotta fel. A hitközség 1945-ben újjászerveződött, majd 1950-ben Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) néven egyesült a Budai és az Óbudai Izraelita Hitközséggel. Az egyesített szervezet ezt követően szoros állami felügyelet alá került.

A Budapest területén működő zsinagógák tekintet nélkül azok ortodox, neológ vagy más irányzatára, egyetlen hitközségbe tagozódtak. A Budapesti Zsidó Hitközség központját a Síp utcai székházban alakították ki, amely a háború előtt a világ egyik legnagyobb zsidó közösségeként számon tartott Pesti Izraelita Hitközség központja volt. A totális állami kontroll érdekében a kommunista hatalom 1950-ben létrehozta a Magyar Izraeliták Országos Képviseletét (MIOK), amely a teljes magyarországi zsidó vallási élet irányítására létrehozott ernyőszervezet. Irodáit a Budapesti Zsidó Hitközség székházában rendezték be. A rendszerváltást követően, 1990-ben a MIOK átalakult, és azóta Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) néven végzi tevékenységét.

A rendszerváltás idején létrejött egyházügyi törvényeket megalkotók nem állították vissza az 1950-es jogfosztó kommunista intézkedések előtti állapotokat, így a Budapesti Zsidó Hitközség egyházi státuszát a Mazsihisz belső egyházi szervezeteként törvényesítették.

A Budapesti Zsidó Hitközség jelentős ingatlan- és intézményi vagyonnal rendelkezik. A hitközséghez tizenöt zsinagóga, illetve imaház tartozik, amelyek körzetekre vannak bontva. A hitközség égisze alá tartozik ezen kívül a Benjamin Óvoda, a Scheiber Sándor Gimnázium és Általános Iskola, a Külkereskedelmi Technikum, több nyugdíjas klub, az Újpesti Szeretetotthon, valamint a Kozma utcai, Farkasréti, a Kerepesi úti és további tizenhárom zsidó temető is.

A BZSH Zuglóban nagyüzemi kóser konyhát is működtet, amely nemcsak az intézmények tanulói és ellátottjai számára biztosít étkezést, hanem a hitközség kiterjedt szociális hálózatán keresztül nap mint nap több száz rászorulóhoz is eljuttatja a kóser ellátást.

Mindezeken felül a BZSH a nyaranta megrendezendő Zsidó Kulturális Fesztivál szervezője is.

A BZSH vezetősége:

Elnök: 
Mester Tamás

Főigazgató:
Károlyi Kirchnopf László

Ügyvezető igazgató:
dr. Kunos Péter

A BZSH elöljárósága:
Dickmann Ádám
Halpern György
Müncz László
Nádel Tamás
dr. Róna Iván
Selmeci Péter
Sárközi Gyula
Szerb Gábor
dr. Várnai György

A Számvevő és Számvizsgáló Bizottság megválasztott tagjai: 
dr. Balogh Pál
Feuerstein Oszkár
dr. Héber Gábor
László Gábor
Neumann Péterné

Választási és Jelölő Bizottság:
Jung Tamás
Kiss Henriett
Róth László
Várnai Ivánné