Ezen a héten két szidrát olvasunk Chukát (חקת) és a Bálák (בלק) hetiszakaszokat. Chukátban szerepel a vörös tehén parancsolata, és többek között ebből a hetiszakaszból tudjuk meg azt is, hogy a Teremtő belevéste Izrael népének DNS-ébe a jócselekedeteket.
Salamon király nemcsak a Földön valaha élt legbölcsebb ember volt, de azt is tudjuk, hogy nála bölcsebb ember nem is lesz ezen a világon. Salamon király a Tóra összes parancsolatát értette, kivéve a vörös tehénnel kapcsolatos parancsolatot, amelyről azt mondta: „Minél többet kutatom, annál távolabb van tőlem” (Midrás, Kohelet Rabba 7,23). A vörös tehén micvája ugyanis a Tóra azon parancsolatai közé tartozik, amelyekre semmiféle logikus magyarázatot nem találhatunk, és azért kell megtennünk, mert az Ö.való ezt mondta.
A vörös tehén micvájában rejlő paradoxon
A vörös tehén micvájában rejlő paradoxon az, hogy az a kohanita, aki a rituális megtisztulásra alkalmas hamuval foglalatoskodott, ő maga tisztátalanná vált, míg az, akire a hamuval kevert vizet hintették, megtisztult tőle. Tudnunk kell, hogy aki halott által tisztátalanná válik, az nem tud megtisztulni csak a vörös tehén hamuja által – így ma mindannyian tisztátalanok vagyunk. Tehát a vörös tehén hamuja a tisztátalanságot – még a legsúlyosabb, a halott általi tisztátalanságot is – megtisztította, míg aki ezzel foglalkozott, estig tisztátalanná vált. Hogy létezhet, hogy egy kohanita hajlandó a saját spirituális szintjét lecsökkenteni csak azért, hogy egy bűnös embernek segítsen és őt spirituálisan megtisztítsa?
Ennek megvilágításához egy igaz történetet szeretnék elmesélni. Teremtőnk azt mondta: „Én belevéstem Izrael népének DNS-ébe a jócselekedeteket.” Ezért nem volt kérdés a kohaniták számára, hogy hajlandóak-e a saját spirituális szintjüket levinni annak érdekében, hogy segíthessenek egy másik embernek. És vajon miért? Azért, mert a Teremtő ezt parancsolta és ezt véste népünk DNS-ébe!
Egy nap kaptam egy sms-t egy jesiva-növendéktől. Azt írta, nincs cipője Shabbatra, és azt is hozzátette, hogy egy öltönyre is nagy szüksége lenne. Ezt az sms-t rögtön két embernek is továbbküldtem, mindkettőjük neve Izrael volt. Egyikük rögtön visszaírta, hogy Bnei Brakban, a Rabbi Akiva utcában van egy üzlet, pontosan leírta, hogy hol, és azt írta, hogy a fiatalember menjen oda és az ő számlájára vegyen magának egy pár cipőt. Eközben a másik Izraeltől is érkezett egy üzenet, amelyben az szerepelt, hogy szintén Bnei Brakban, a Rabbi Akiva utcának egy másik üzletébe, aminek szintén megírta a pontos címét, menjen el a jesiva-növendék, ott válasszon magának egy öltönyt, sőt ahhoz egy nyakkendőt is, és azt az ő számlájára vegye meg magának. Egyikük sem kérdezte, hogy ki is ez a jesiva-növendék, hogy ismerem-e őt, egyáltalán semmit sem kérdeztek, enélkül ajánlották fel azonnal a segítségüket. A jesiva-növendék nem akarta elhinni, hogy ilyen gyorsan a segítségére siettek! És vajon miért tették? Miért akar valaki a saját pénzéből másnak vásárolni?
Itt kanyarodunk vissza a vörös tehén micvájához
Sokszor nem lehet tudni, honnan van az embereknek energiája ahhoz, hogy számára ismeretleneken segítsen. Vannak olyanok, akik hajnalban kelnek azért, hogy a lakhelyüktől messze élelmiszereket, édességeket ajándékozzanak gyerekeknek. Vannak olyanok is, akik Izraelben éjszaka a kórházakban szendvicseket osztogatnak. Honnan van ehhez erejük? Onnan, hogy Teremtőnk a DNS-ünkbe belevéste ezt a jócselekedetet és ehhez természetesen az erőt is megadja.
(Balla Zsolt lipcsei főrabbi tanítását olvashatták kettős hetiszakaszunkról)