Ezen a héten kettős hetiszakaszt olvasunk fel, amelynek első része Chukát (חֻקַּת) – askenáz kiejtéssel Chukász -, jelentése: törvény, rendelkezés. E kategóriába tartozik a vörös tehén törvénye is, amely a Tóra egyik legismertebb, ugyanakkor a mai tudásunkkal és az emberi logikával nehezen magyarázható előírása.
A vörös tehén törvénye
A szertartás során hibátlan vörös tehenet vágtak le és égettek el. A tűzbe cédrusfát, izsópot és karmazsint is vetettek, majd a visszamaradt hamut vízzel keverték össze. Ezzel hintették meg azt, aki halottal való érintkezés miatt tisztátalanná vált. A meghintett személy ezáltal megtisztult, miközben az, aki a hintést végezte, estig maga is tisztátalanná lett. Ennek a törvénynek a logikája emberi értelemmel nehezen ragadható meg. A hagyomány szerint teljes magyarázatát majd az Ö.való tárja fel előttünk, amikor méltóvá válunk annak befogadására.
A drámai események folytatódtak. Mirjam, Mózes nővére Kádésben hunyt el. A hagyomány szerint az ő érdemének köszönhetően kísérte egy csodás kút Izrael népét a pusztai vándorlás során, ezért halála után a vízforrás is elapadt. A szomjúságtól szenvedő nép elégedetlenkedni kezdett, és ismét Egyiptomot emlegette vágyakozva. A kialakult feszültség közepette Mózes nem pontosan úgy cselekedett, ahogyan az Ö.való parancsolta. Ahelyett, hogy a sziklához szólt volna, hogy abból víz fakadjon, kétszer ráütött botjával. Ezzel a csoda valódi üzenete háttérbe szorult, hiszen úgy tűnhetett, mintha a víz az ütés következtében tört volna elő.
A Meribáhnál, vagyis a pörlekedés vizénél történt esemény olyan súlyos következménnyel járt, hogy Mózes és Áron nem léphettek be az Ígéret Földjére. Nem sokkal később Áron is elérkezett földi útjának végéhez. Mózes és fia, Eleázár kísérték fel őt a Hor hegyére, arra a helyre, amelyet az Ö.való jelölt ki számára. Ott Áron átadta főpapi öltözékét Eleázárnak, majd meghalt a hegyen. Halálát egész Izrael meggyászolta, és a nép harminc napon át siratta őt.
A szakasz második fele
A szakasz második fele Bálák (בָּלָק), askenáz kiejtéssel Bólok. Bálák, Moáb királya egyre nagyobb aggodalommal figyelte Izrael népének előretörését és hadi sikereit. Attól félt, hogy a közeledő nép az ő országára is veszélyt jelenthet, ezért minden lehetséges eszközzel megpróbálta megakadályozni további térnyerésüket. Bileámért, a pogány prófétáért üzent, és a nagy átkozó segítségét kérte. Bálák szorongása azonban alaptalan volt. Izrael gyermekei mindig békét hirdettek a támadás előtt, és csak akkor került sor harcra, ha nem engedték meg számukra a békés átvonulást. Másrészt a moábiták Lót leszármazottai voltak, ezért megtámadásukat az Ö.való szigorúan megtiltotta. Bileám sem örült a felkérésnek, mert tudta, hogy Izrael sikerei a Gondviselés akaratából fakadnak, ezzel pedig dőreség szembeszállni.
Moáb makacs királya másodszor is üzent, ezúttal gazdag jutalmat ígérve Bileámnak, aki végül kénytelen-kelletlen útnak indult. Szamara azonban többet látott, mint ő: észrevette az angyalt, aki elállta az utat. A szamár lefeküdt, és nem ment tovább. Bileám megütötte az állatot, mire a szamár megszólalt, és megkérdezte, miért bántja őt a gazdája. Bileám engedetlenséggel vádolta, ekkor azonban az Ö.való megnyitotta a próféta szemét, és ő is meglátta az angyalt. Az angyal meghagyta neki, hogy menjen a férfiakkal, „de csak azt az igét, melyet én mondok neked, azt mondjad”. Bileám talán nem teljesítette volna a parancsot, talán átkozódott volna, ám a Piszga csúcsán nem tudott úgy szólni, ahogyan eredetileg akart.
Amikor Poér csúcsáról letekintett, látta Izrael táborát: a sátrak példás rendben, törzsek szerint álltak, mintegy hatágú csillag alakzatában. Ekkor így kiáltott fel:„Milyen szépek a te sátraid Jákob, a te hajlékod, Izrael. (…מַה טּוֹבוּ אֹהָלֶיךָ יַעֲקֹב מִשְׁכְּנֹתֶיךָ יִשְׂרָאֵל) Mint patakok, melyek elhúzódnak, mint kertek a folyók mentén, mint álló ék, amelyet az Ö.való ültetett, mint a cédrusok a vizek mentén… Áldott legyen mindenki, aki téged áld, s átkozott legyen mindenki, aki téged átkoz.” Az átokból így áldás lett, első sora pedig bekerült a mindennapi imádságba. Aki belép a zsinagógába, elmondja ezeket a szavakat. Bileám megítélését máig nagy vita kíséri, ám a fenti sorok halhatatlanná tették a nevét.