Böháálotchá (בְּהַעֲלֹותְךָ) hetiszakaszunk egyik fő témája a zúgolódás okozta krízis. Mózes már nem bírja elviselni a nép állandó panaszkodását, ezért I.ten segítségét kéri. A válasz egy hetventagú tanács kijelölésében érkezik, amely a későbbi Szánhedrin előfutárának tekinthető.
A nép panaszkodása nem új jelenség
Már Egyiptomban is jelen volt, és a kivonulás után is újra meg újra felbukkant. Előbb az üldöző egyiptomiaktól féltek, majd az ivóvíz hiánya miatt zúgolódtak, később kenyeret követeltek. Amikor megérkezett a manna, azzal sem volt mindenki elégedett. Most pedig húst kívántak, mondván, hogy elegük van a mannából, amely túl „légies” számukra.
Mózes, aki legendás türelméről és szerénységéről volt híres, ekkor szinte „kiborult”
A nép ugyanis már arról beszélt, milyen jó volt Egyiptomban, ahol hallal, zöldségekkel, dinnyével, uborkával, hagymával és fokhagymával lakhattak jól. Mózes kétségbeesetten fordul I.tenhez: vajon ő szülte ezt a népet, hogy úgy kelljen hordoznia, mint dajka a csecsemőt? Ha ez így megy tovább, inkább a halált kéri, mintsem hogy tovább viselje ezt a terhet.
Az Ö.való segítséget ígér Mózesnek a hetven vén személyében, majd közli, hogy a nép másnap húst fog enni. Nem egy-két napig, hanem egy teljes hónapon át, „amíg az orrotokon fog kijönni”, mert elvetették I.tent, és azt kérdezték: miért is jöttünk ki Egyiptomból?
Hús egy teljes hónapon át
A dráma csúcspontján Mózes megrendül az i.teni ígéret hallatán. Hogyan lehetne hatszázezer gyalogos férfit, s velük együtt az egész népet egy hónapon át hússal ellátni? Vajon elég lenne minden nyáj és marha, vagy a tenger összes hala? Bölcseink sokat vitatkoznak Mózes e látszólagos „kishitűségén”. Rabbi Akiba szerint Mózes valóban elcsüggedt, míg rabbi Simon szerint nem I.ten erejében kételkedett, hanem a nép büntetésének igazságossága miatt emelt szót.
Rábbán Gámliel szerint Mózes valójában arra utalt, hogy a népnek semmi sem lesz elég: ha marhahúst kapnak, majd csirkét, birkát vagy halat kívánnak. Másnap azonban megtörténik a csoda: hatalmas fürjcsapat érkezik a tengeren túlról, és a nép nagy mennyiségű húst gyűjt össze. A kívánságuk teljesül, de végül belebetegszenek abba, amit annyira követeltek.
Rási a Toszefta alapján összehasonlítja ezt az esetet a Pörlekedés Vizénél történtekkel. Ott Mózes nyilvánosan kételkedett, itt viszont csak négyszemközt fejezte ki aggályait I.ten előtt. Ezért a víz esete súlyosabbnak számított, mert az egész nép előtt történt, és Chilul Hásém (חילול השם), vagyis I.ten nevének megszentségtelenítése lett belőle. A hús ügyében viszont senki más nem hallotta Mózes szavait, csak az Ö.való.