Hetiszakaszunk folytatja az áldozati rend ismertetését. Ezúttal a napi kétszer bemutatott égőáldozattal kezdődik a felsorolás, ez a Támid (állandó) áldozat, amit reggel és délután mutatnak be.
A Talmud elbeszéli, mi történik abban az esetben, ha nincs áldozati bárány. Itt mutatkozik meg a zsidó önfeláldozás: mindent elkövetnek, óriási összegeket is megadnak a napi két bárányért. Egyszer – mondja a Talmud – a Hasmoneus éra vége felé, a két Hasmoneus testvér, Hyrcanos és Aristobulus, vetélkedett a hatalomért, ki legyen közülük a király. Hyrcanos bevette magát Jeruzsálem falai közé, míg testvére megostromolta a szent várost.
Amikor elfogytak bent az áldozati bárányok, naponta betettek egy marék dénárt egy kosárba és leeresztették az ostromolt város falain. Cserébe a lentiek (azok is zsidók voltak és tudták, hogy a nap-napi szentélyszolgálatot, nem lehet abbahagyni) – felküldtek a kosárban két bárányt. Volt azonban a városon kívül egy öreg, görög műveltségű zsidó, aki megsúgta Aristobulus embereinek (görögül): Tudjátok meg, hogy amíg bent folyik zavartalanul a napi áldozás – nem tudjátok elfoglalni a várost.
Másnap, amikor lejött a kosár a halom pénzzel – bárány helyett felküldtek egy…disznót. Amikor a sertés a fal közepéig ért – belevájta körmeit a falba és egész Erec Jiszráél megremegett…
Cáv (צַו) hetiszakaszunkban ismételten megtalálható a vér élvezetének tilalma. Manapság már a zsidó ember “vérében van” hogy irtózik a vértől. Maimonides ezt arra vezeti vissza, hogy ősidőkben, a bálványimádók pogány praktikáikhoz előszeretettel használtak emberi és állati vért. Miután a Tóra ezt szigorúan tiltja – a zsidó ember ösztönösen viszolyog a vérnek még látványától is, ahogy undorodik a sertéstől, amit a Tóra a tisztátalan állatok közé sorol.
Zsidó háziasszonyok felhasználás előtt feltörnek minden tojást, és ha vércseppet találnak benne, eldobják. Ennélfogva igencsak “logikus”, hogy egyes megkergült “teológusok” és az általuk heccelt mucsaiak – a Tóra népének szegezik, máig is, a legocsmányabbat minden inszinuáció közül – a primitív vérvádat.