Aktuális hetiszakaszunk a Háázinu (הַאֲזִינוּ) számos gondolatot, eszmét tartalmaz, amiket Mózes az örök “tanúk”, az ég és a föld hallatára hagy örökül népének. “Halljátok ti egek, mit mondani fogok, és figyelje a föld szám beszédét”.
Az ének központi gondolata a kapcsolat a nép Isten iránti hűsége és jövőbeli sorsa között. Isten Izraelt úgy tekinti, mint apa a fiát.
“Hiszen Ő apád, ki teremtett és erősített téged!” Hát hogy fizethet a nép hűtlenséggel Istennel szemben?
Az Örökkévaló úgy vigyázott a népre, mint a sas védi fiókáit. Izrael mégis idegen istenek felé fordult. Ezért lett sorsa száműzetés és idegen népek uralták. Országa pusztasággá lett, önmaga a végső megsemmisülés felé haladt.
“Gondoltam, hogy megsemmisítem még az emléküket is. De Izrael fennmaradt, mert az idegen népek gonoszak és gőgösek voltak.Azt mondták a mi erőnk és nem Isten akarata tette ezt. Hát hogy üldözhetett egy ember ezret, ha nem az Ö.kkévaló büntette őket?”
Mózes énekének központi gondolata, hogy tanulnunk kell a múltból.
“Emlékezz az elmúlt időkre, értsétek meg nemzedékek esztendőit, kérdezd meg atyádat és őseidet – ők megmondják neked” Izraelnek hosszú a története, bízvást tanulhatna belőle! A római közmondás szerint is a történelem az élet tanítómestere (Historia est magistra vitae). De a tanuló nem mindig tanul tanítójától…
Az ének bíztató-buzdító szavakkal fejeződik be. Mózes megváltást ígér a sokat szenvedett Izraelnek és biztos, elismert helyet a népek családjában.
“Ujjongjatok, nemzetek az Ő népének, mert szolgáinak vérét megtorolja, népének és országának megbocsát”
Évezredekkel ezelőtt született Mózes éneke, de mind a mai napig velünk van mint Tanítónk öröksége. Népünk valóban sokszor vétkezett hűtlenséggel Istennel szemben, sokszor letért a helyes útról és eldobta magától atyai örökségét idegen kultuszok kedvéért.
Az ókori bálványimádástól a hellenizálódáson keresztül a modern asszimilálódásig hosszú sora van múltunk megtagadásának. Ugyanakkor az össz-emberiség szenvedéseiből Izraelnek oroszlánrész jutott. A mai időket sokan a “megváltás kezdetének” látják. De az isteni segítségen kívül nagyon sok függ attól, hogy milyen mértékben tanulunk a múltból és ne kövessük el újból és újból a múlt hibáit, bűneit!
Hetiszakaszunk befejező része elmondja, hogy Mózes és Józsué nemcsak felolvasták a nép előtt az éneket, hanem kérték, hogy tanulják meg azt. “Mózes leírta ezt az éneket azon a napon és megtanította rá a népet”
A mondatban jelzett “azon a napon” a Tóra Mózes halálának napját érti, “Szólt Isten Mózeshez ugyanazon a napon, mondván: Menj fel Növo hegyére, mely Moáv országában van Jerichóval szemben. Lásd meg Kánaán országát, mit Izrael fiainak adok örökségül. Halj meg azon a hegyen ahová felmégy és térj meg népedhez”.
Mózes meghalt, de szelleme örök időkig velünk van.