Sávuotkor kerül felolvasásra Rúth könyve (מְגִלַּת רוּת).
A tekercset a második napi Tóra-olvasás előtt olvassuk fel. A könyv a moábita Rúth és anyósa, Naomi történetét beszéli el Moábból való visszatérésükön keresztül Rúth házasságkötésééig, illetve fiának megszületéséig, majd Dávid király nemzetségtáblájával zárul.
A könyv, rövidsége ellenére is (mindösszesen négy fejezetből áll) fontos helyet foglal el a zsidó hagyományban.
A könyv rövid vázlata:
1. fejezet
A bírák idejében, egy közelebbről meg nem határozott júdabeli éhínség elől a bethlehemi Elimelek és családja – felesége, Naomi, két fia, Mahlon és Kiljon – Moábba vándorolnak. Elimelek halála után a két fiú elveszi a moábita Rúthot és Orpát. Tíz év múlva a két fiú is meghal, gyermektelenül. Az éhínség végén Naomi a visszatérés mellett dönt, menyeit pedig megpróbálja visszaküldeni saját családjaikhoz. Orpa visszafordul, Rúth azonban ezekkel a szavakkal utasítja vissza anyósa unszolását: „ahová te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg, néped az én népem, és Istened az én Istenem” (1:16; ezek egyúttal az áttérés szavai is). Bethlehembe érve Naomiról (Gyönyörűség) Márára (Keserűség) változtatja nevét.
2. fejezet
Az árpaaratás kezdetén térnek vissza, Rúth megkéri anyósát, hadd mehessen mezgerélni (elhullott kalászokat szedegetni, ami Izraelben a szegények előjoga volt). Rúth Boáz, Naomi rokonának földjére téved, ahol Boáz kéri, hogy ne menjen máshová, és anyósához való hűsége miatt – moábita, tehát idegen létére – a szolgálóival egyforma ellátásban és védelemben részesíti, Rúth pedig ottmaradt a búzaaratás végéig.
3. fejezet
Mivel Boáz, mint közeli rokon (góél – meg- vagy kiváltásra alkalmas közeli (vér)rokon), alkalmas a levirátusi házasságra – azaz arra, hogy elvegye Mahlon özvegyét, Rúthot, így fenntartva az egyenes ági leszármazást -, Naomi kiküldi Rúthot éjjel a mezőre, azzal, hogy feküdjön titokban Boáz lábaihoz, majd mikor felébred, figyelmeztesse erre a kötelezettségére, amit ő meg is tesz („terjeszd ki hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon”, 3:9). Boáz beleegyezik, de felhívja figyelmét, hogy van egy még közelebbi rokon: „ha az megvált téged, jó, váltson meg; ha pedig nem akar téged megváltani, akkor én váltalak meg” (3:13).
4. fejezet
Boáz a város vénei előtt beszél a másik rokonnal, aki a saját örökségét féltve lemond előjogairól, így hivatalosan is Boázé lesz Elimelek öröksége. Elveszi Rúthot, aki megszüli Obedet, aki a levirátusi törvények értelmében Mahlon fiának és örökösének, így Naomi unokájának is számít (4:13-16). A fejezet egy rövid nemzetségtáblával zárul, amiből kiderül, hogy Boáz Júda törzséből származik, Obed pedig Dávid király nagyapja.