Ezen a héten kettős szidrát olvasunk fel a zsinagógákban: Mátot-Mászé (מַּטּוֹת–מַסְעֵי), amelyeknek a jelentése: Törzsek – Vándorlások. Elindultak és megérkeztek: negyvenkét állomást érintettek, amelyeket a Tóra részletesen felsorol.
Negyven ismétlés
Egyes helyeken öröm érte őket, máshol gyász; volt, ahol énekeltek, és volt, ahol sírtak; volt, ahol hűségesek maradtak, és volt, ahol engedetlennek bizonyultak. Ahogyan egy apa a térkép fölé hajolva felidézi fiainak közös útjuk örömteli és nehéz állomásait, úgy bontakozik ki előttünk az a negyvenkét helyszín is, ahol őseink vándorlásuk során megfordultak. A szöveg negyvenszer ismétli ugyanazt a ritmust: elindultak és megérkeztek, elindultak és megérkeztek… Felmerül a kérdés: miért kellett ezt ennyire hangsúlyozni, hiszen természetes, hogy elindultak, különben nem is érkezhettek volna meg.
Talán éppen a tanulságot kell meglátnunk benne
El kell indulnunk: szükségünk van egy célra, amely felé tartunk, és egy útra, amelyet végig szeretnénk járni. Csak annak van esélye megérkezni, aki útnak indul. Az élet maga is hosszú vándorlás, tele előre nem látható akadályokkal, kanyarokkal és meglepetésekkel. Ha azonban felismerjük a küldetésünket, érdemes elindulni ezen az úton, bízva abban, hogy végül megérkezünk, és beteljesítjük, amit ránk bízott az élet.
Izrael gyermekei ekkor már a határhoz érkeztek. Megszámolták a törzsek létszámát, és ennek alapján osztották fel közöttük az Ígéret földjét. A nagyobb törzsek nagyobb, a kisebb törzsek kisebb földrészt kaptak, míg a földek pontos helyéről sorsolással döntöttek.