Nászó (נָשֹׂא) hetiszakaszát mindig a Sávuot utáni szombaton olvassuk. Tartalma gazdag és sokrétű: a leviták megszámlálásával és szolgálati beosztásával kezdődik, majd a házasságtöréssel gyanúsított asszony próbájáról és a názir törvényeivel foglalkozik. A szidra végül a pusztai Szentély felavatásának leírásával zárul.
A hetiszakasz egyik legismertebb és legfontosabb része
A hetiszakasz egyik legismertebb és legfontosabb része a kohaniták áldása, amely mindmáig része a zsidó liturgiának.
„Áldjon meg téged az Isten, és őrizzen meg. Fordítsa feléd kegyesen orcáját, forduljon Isten hozzád, és áldjon meg békével.” Ezzel az áldással áldja meg az apa gyermekeit péntek este, ez hangzik el esküvőkön, bár micva alkalmával és ünnepi istentiszteleteken is. Az áldásszöveg után így szól az Írás: „Áldják meg nevemmel Izráel fiait, és én megáldom őket.”
A hagyomány szerint I.ten egyik neve: Shalom (שָׁלוֹם), vagyis béke
A Midrás úgy tanítja, hogy nagy a béke ereje, mert az áldás minden szava benne foglaltatik. Nem véletlen tehát, hogy ezt az áldást Áron főpap leszármazottjai, a kohaniták mondják. Áronról azt tanítja a Talmud, hogy nemcsak szerette a békét, hanem kereste, kutatta is azt.
Izráel népe történelme során mindig a békére törekedett, és ezt fejezi ki mindennapi köszönésünk is: shalom, vagyis béke veled, béke veletek. Már Ábrahám is a béke kedvéért engedett Lótnak az ország felosztásakor, a Tóra pedig azt tanítja, hogy még háború esetén is először a béke lehetőségét kell felajánlani: „Ha város elé érkezel, hogy harcolj ellene, szólítsd fel lakosait a békére.”
A próféták látomása szerint az idők végén a népek I.ten tanításához fordulnak.
„Cionból jön a Tan, és Isten szava Jeruzsálemből” — hirdeti a próféta, majd hozzáteszi: „összetörik kardjaikat ekevassá, dárdáikat pedig szőlővágó késekké; nép nép ellen nem emel fegyvert, és nem tanulnak többé háborút.” E látomás nem pusztán a háború végét jelenti, hanem egy olyan világot, amelyben az emberiség a békét tekinti valódi céljának.
Egy római közmondás szerint: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.” A mi tanításunk azonban más utat mutat: az igazi béke világában nem a háborúra kell készülni, hanem arra, hogy az ember képes legyen letenni a fegyvert, meghallani a másikat, és I.ten áldását békében fogadni.