Csütörtök este beköszönt Sávuot (שבועות) ünnepe, amelynek alkalmával minden közösségben a tanulás is főszerepet kap. Az elmúlt években oldalunkon számos tanítást olvashattak az ünnep kapcsán, az alábbiakban az áldott emlékű Raj Tamás főrabbi 2015-ben megjelent gondolatait közöljük a Sávuotról:
A Szináj hegyi kinyilatkoztatás évfordulóját mindmáig megünnepeljük, ez a három zsidó zarándokünnep közül a második. Ennek a napnak a hagyományos irodalomban négyféle héber nevével találkozunk. Ezek fejezik ki ünnepünk jelentőségét:
- Savuot (שבועות) (a hetek ünnepe) – a legismertebb elnevezés arra utal, hogy Pészah másnapjától (amikor az ősi Izraelben az aratás kezdődött) számoljuk a napokat és a heteket. Ez az ómerszámlálás. Mihelyt 7 hét (negyvenkilenc nap) eltelik, az ötvenedik napon tartjuk a „hetek” ünnepét. Sávuot Izraelben egy napig, nálunk viszont – mint a fenti időpontból is látjuk – két napig tart;
- Jom habikurim (יום הביכורים) (az új termés napja) – ünnepünk alkalmával mutatták be a hajdanvolt jeruzsálemi Szentélyben az új kenyeret. Ekkor ettek először az új kenyérből. Az ország minden részéből a fővárosba zarándokolt a nép, hogy hálájukat kifejezzék a Templomban a bő termésért, s még a szekeret húzó állatokat is virágokkal díszítették;
- Zmán matán toraténu (זמן מתן תורתנו) (a Tóraadás időpontja) – a Tízparancsolat elhangzásának évfordulója ez az ünnep, ezért ilyenkor a zsinagógában felolvassuk az erkölcs alaptörvényét, amelyet a Tórán belül is a legszentebbnek tartunk;
- Aceret (אצרת) (záróünnep) – hagyományaink szerint a Pészah ünnepével kezdődő sorozat csak a mostani évfordulóval zárul le. Az egyiptomi szolgaságból történt csodálatos szabadulás is csak az isteni törvény elfogadásával vált teljessé. Vallásunk tanítása szerint ezért nincs igazi szabadság a lélek szabadsága nélkül…
Nem lehet véletlen, hogy a Pészahot, a fizikai szabadulás ünnepét a bibliai hagyomány összekötötte ezzel a mostani Sávuot ünnepével, a Tóraadás, vagy – úgy is mondhatjuk – a lelki szabadság emléknapjával. A Tízparancsolat, az egész emberiségnek szánt örök isteni törvény, amely a zsidóság révén terjedt el világszerte, még ma is tartalmaz új, máig szóló tanítást és példamutató üzenetet.
Sávuot ünnepéhez szinte semmilyen különös vallási szertartás sem kötődik, csupán két – általánosan elterjedt – népszokást említhetünk meg, amelyek az ünnep sajátos hangulatát alakítják. Otthonainkat és templomainkat sok szép virággal, friss lombbal díszítjük és tejes ételeket (túrós süteményeket) fogyasztunk. Ezzel azt jelezzük: a Tóra számunkra ma is friss, éltető ereje – akárcsak a tej a kisgyermeket – táplálja Izrael népét.