130 éve született Weisz Árpád – egy olyan sportember, akinek neve nemcsak a futballtörténelemben, hanem az emlékezetünkben is külön helyet érdemel. Élete és pályája egyszerre szól tehetségről, újításról, sikerről – és egy tragikusan megszakított emberi sikertörténetről.
A pálya szélétől a csúcsig
1896. április 16-án, Solton, zsidó családban született. Futballistaként több csapatban is megfordult, köztük a Törekvésnél, majd külföldön is kipróbálta magát: játszott Brnóban, Padovában, később az Internazionale együttesében is. A magyar válogatott mezét 6 alkalommal ölthette magára.
Egy komoly térdsérülés azonban korán, 1925-ben lezárta játékoskarrierjét. A pályától mégsem távolodott el – sőt, edzőként találta meg igazán önmagát. Már a kezdetektől új szemlélet jellemezte munkáját: nemcsak irányított, hanem együtt dolgozott a játékosokkal, figyelt a fizikai állapotra, az étkezésre, az életmódra is. Olyan alapokat fektetett le, amelyek ma már természetesek, akkor azonban úttörőnek számítottak. Nevéhez kötik például a mérkőzések előtti összetartások bevezetése, valamint ő fedezte fel az olasz futball egyik legnagyobb alakját, Giuseppe Meazzát is.
Sikerek Olaszországban
Edzői pályája meredeken ívelt felfelé. Az Inter kispadján, amely egy időben AS Ambrosiana-Inter néven szerepelt, már fiatalon történelmet írt: 1930-ban, 34 évesen megnyerte csapatával az első alkalommal kiírt Serie A-t, az olasz labdarúgó bajnokságot. Ezzel máig a legfiatalabb edző, aki scudettót nyert.
Később a Bologna FC vezetőedzőjeként folytatta munkáját, ahol szintén maradandót alkotott. A csapat az ő irányításával megszakította a Juventus hosszú éveken át tartó uralmát, majd címvédésre is képes volt. Ezek az évek pályafutásának csúcspontját jelentették.
Egy megtört élet
1938-ban azonban minden megváltozott. Az Olaszországban bevezetett faji törvények következtében zsidó származása miatt nem dolgozhatott tovább. Családjával együtt el kellett hagynia az országot, Hollandiában, Dordrechtben talált menedéket, de a történelem ott is utolérte. 1942-ben a Gestapo letartóztatta őt és szeretteit. Feleségét és két gyermekét még abban az évben meggyilkolták. Őt Auschwitzba deportálták, ahol 1944. január 31-én, 47 évesen életét vesztette.
Hosszú ideig szinte feledésbe merült a neve, mígnem Matteo Marani kutatásai újra felszínre hozták történetét. Az olasz újságíró 2007-ben megjelent könyve („Dallo scudetto ad Auschwitz, la storia di Arpad Weisz”) feltárta életének utolsó éveit.
Weisz Árpád földi maradványai az auschwitzi koncentrációs tábor területén, jelöletlen tömegsírban nyugszanak. Nevét Budapesten, a Kozma utcai zsidó temető emlékhelye őrzi, a budapesti X. kerületi Eiffel Műhelyház előtt pedig félalakos szobra áll, amely Bíró Lajos Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész alkotása.
130 évvel születése után nemcsak a sikereire emlékezünk, hanem arra az emberre is, akinek élete egyszerre volt példaértékű és megrendítő. Az emlékezés által őrizzük meg azt, amit a történelem el akart törölni.