Az április elsején este beköszöntő Pészach (פסח) egyike azon zsidó ünnepeknek, amelyek liturgiája, dalai leginkább ismertek, úgy is mondhatnánk: népszerűek a zsidóság körében. A pészachi dalokat nagyon sokan ismerik, és még akkor is dúdolják, amikor éppen nem ünneplünk.
A Ma Nistana (מה נשתנה) például egyike azon daloknak, amelyet minden zsidó fiú megtanul, hiszen a hagyomány szerint legfiatalabbként ezt ők éneklik a széderesti vacsorán. A négy kérdés, amelyet felteszünk ilyenkor, így szól: Miben különbözik ez az este a többi estétől? Erre kaphatunk választ minden egyes Széderen.
„מה נשתנה הלילה הזה מקל הלילות”
A Széder este hangzik fel a Dájénú (דיינו) éneke is, amely az Ö.való jótetteit idézi fel. Ezek már egytől-egyig önmagukban is elegek lettek volna ahhoz, hogy a zsidó nép megmeneküljön Egyiptomból.
Egy jellemző mondat a dalból:
„Ha nekünk adta a Tórát, de nem vitt volna be bennünket Izrael földjére, az is elég lett volna. Dájénu!”
Közkedvelt dalocska a Chad Gadja (חד גדיא) is, amely egy kis gödölyéről szól, amit, ahogy a dal mondja, „apám vett meg két krajcárért”.
„דזבין אבא בתרי זוזי חד גדיא, חד גדיא”
A zsidóság történelmét, lényegét leginkább a „Hát az egy az mit jelent…”, Echod mi yodea (אחד מי יודע) kezdetű nóta foglalja össze Széder este, amelyben 13 kérdésre válaszolunk dalos formában felidézve ősapáinkat, ősanyáinkat, a születést, a brit milát, a zsidó nép számára betartandó parancsolatokat, és továbbiakat.
„אחד מי יודע, אחד אני יודע. אחד אלהינו, אלהינו, אלהינו, אלהינו שבשמים ובארץ”