Hetiszakaszunk folytatja az áldozati rend ismertetését. Ezúttal a napi kétszer bemutatott égőáldozattal kezdődik a felsorolás: ez a Támid (állandó) áldozat, amit reggel és délután mutatnak be.
Ha nincs áldozati bárány…
A Talmud elbeszéli, mi történik abban az esetben, ha nincs áldozati bárány. Itt mutatkozik meg a zsidó önfeláldozás: mindent elkövetnek, óriási összegeket is megadnak a napi két bárányért. Egyszer – mondja a Talmud – a Hasmoneus éra vége felé, a két Hasmoneus testvér, Hyrcanos és Aristobulus, vetélkedett a hatalomért, ki legyen közülük a király. Hyrcanos bevette magát Jeruzsálem falai közé, míg testvére megostromolta a szent várost.
Amikor elfogytak bent az áldozati bárányok, naponta betettek egy marék dénárt egy kosárba és leeresztették az ostromolt város falain. Cserébe a lentiek (azok is zsidók voltak és tudták, hogy a nap-napi szentélyszolgálatot, nem lehet abbahagyni) felküldtek a kosárban két bárányt. Volt azonban a városon kívül egy öreg, görög műveltségű zsidó, aki megsúgta Aristobulus embereinek (görögül): Tudjátok meg, hogy amíg bent folyik zavartalanul a napi áldozás, nem tudjátok elfoglalni a várost.
Másnap, amikor lejött a kosár a halom pénzzel, bárány helyett felküldtek egy disznót. Amikor a sertés a fal közepéig ért, belevájta körmeit a falba és egész Erec Jiszráél megremegett.
A vér élvezetének tilalma
Cáv (צַו) hetiszakaszunkban ismételten megtalálható a vér élvezetének tilalma. Manapság már a zsidó ember „vérében van”, hogy irtózik a vértől. Maimonides ezt arra vezeti vissza, hogy ősidőkben, a bálványimádók pogány praktikáikhoz előszeretettel használtak emberi és állati vért. Miután a Tóra ezt szigorúan tiltja, a zsidó ember ösztönösen viszolyog a vérnek még látványától is, ahogy undorodik a sertéstől, amit a Tóra a tisztátalan állatok közé sorol.
Zsidó háziasszonyok felhasználás előtt feltörnek minden tojást, és ha vércseppet találnak benne, eldobják. Ezért érthető, hogy a történelem során időről időre akadtak olyanok, akik téves vallási értelmezésekre és előítéletekre támaszkodva a Tóra népét alaptalan és súlyosan sértő vádakkal illették, köztük a vérvád hamis állításával is.