A pénteken este beköszöntő Ros Hasana (ראש השנה) a zsidó naptár újévének kezdő napja. Ez és a következő napok azok, amelyeket a zsidók szerte a világban megünnepelnek. Az ünneplés módja nagyon egyedi, amelynek fő szertartása a sófár megfújása, a sófár hangjának hallgatása.
Amikor az ünnep forrásait, eredetét és szokásait tanulmányozzuk, észrevesszük, hogy a királyság témája különös hangsúlyt kapott. Ros Hasanakor kijelentjük az Ö.való királyságát a világon.
A királyság nem az ellenőrzésről szól, I.sten irányítása a világ felett abszolút, és nem teszi szükségessé az ember nyilatkozatait.
A királyság bizonyos viszonyt von maga után egy király és alattvalói között. Ha az alattvalók nem fogadják el a király státusát és annak jelentését, akkor nincs királyság. I.ten a világegyetem királya, mert mi emberek elfogadjuk az Ő királyságát és kijelentjük azt.
A sófár fújása a legmagasabb pont, amikor a sófár hangjain keresztül fejezzük ki, hogy felismerjük és elfogadjuk az Ö.való királyságát és az általa választott döntéseket.
Ros Hasanát az ítélet napjának tekintik, amikor eldől, hogy a következő milyen év lesz minden ember számára. Egészségesek leszünk-e a következő évben? Jó megélhetésünk lesz? Elégedettek, boldogok leszünk?
Mindezek a kérdések nyitva maradnak és el kell ismernünk, hogy az ismeretlen sokkal nagyobb, mint az ismert számunkra.
Ros Hasana kapcsán a Talmud azt tanítja nekünk:
„A világ minden lakója a Mindenható elé járul.”
Minden ember megkapja a saját személyes vizsgálatát, amelynek során meghatározzák, hogy mi lesz a sorsa az elkövetkező évben.
Az ünnep e két aspektusa I.ten királyságának kijelentése és Ros Hasana és az Ítéletnapja közötti összefüggést a Midrash szavai fejezik ki:
„Abban a pillanatban, amikor Ő ül az ítélet trónján … Isten felgyorsulva emelkedik fel, abban az időben, amikor Izrael átveszi sófárjukat, és megszólaltatja őket a Boldogok előtt. Isten feláll az ítélet trónjáról és leül az irgalmasság trónjára … és Isten irgalmazik rájuk, és a bánásmódot az ítélet attribútumáról az irgalmasság tulajdonságára váltja”.
Ez a leírás összeköti az megfújt sófárt az ítélettel. A sófár hangjai révén sikerül az ítéletet irgalomra váltani.
Amikor az újév kezdetén kijelentjük, hogy elfogadjuk az Ö.való királyságát, és ezt a sófár fújásával fejezzük ki, akkor az Ő követeivé válunk. Vállaljuk azt a zsidó célt, hogy „helyrehozzuk a világot I.ten országa alatt”.
I.ten királysága nem a valóságtól elszakadt spirituális fogalom, az általa irányított világban az élet másképp néz ki, az emberek közötti kapcsolatok mások, a szentség érvényesül, és a kishitűségnek el kell tűnnie.
Királyságának elfogadása egy küldetés elfogadása. Mi, a zsidó nép tagjai, fontos üzenetet hordozunk az egész emberiség számára. Minél jobban elsajátítjuk a Tóra és parancsolatai által megtestesített zsidó üzenetet, és Kiddush Hasemet fejezzük ki, cselekedeteinkkel szentelve Isten nevét, annál jobban teljesítjük küldetésünket.
A zsidóság üzenete dióhéjban a következő: Helyrehozni a világot az Ö.való országa alatt.
Ennek az üzenetnek a jelentősége fontos, mivel a zsidóság két ellentét között helyezkedik el, a nihilizmus és a hedonizmus között, valamint az absztinenciát szorgalmazó spiritualitás és az emberi társadalom között.
A zsidó vallás különbözik e szélsőségektől, és az emberi társadalom szentséges életéről, az erkölcsről beszél, amely kapcsolatokat létesít egyik és másik ember között.
I.ten királysága nem mond ellent a világnak és a világ sem ellentmond királyságának. A zsidóság elvárása, hogy a valóság, ahogy van, alkalmazkodni fog a szentség és erkölcs szellemi értékeihez.
Az új év közeledtével kinyilvánítjuk azt a hitünket, hogy Isten királysága a valóságban aktualizálható, és kijelentjük, hogy hajlandóak vagyunk cselekedni azért, hogy ez a remény beteljesedjen. Ezt a teljesítést teljes egészében megváltásnak hívjuk.
(A jeruzsálemi Siratófal ortodox rabbijának שמואל רבינוביץ korábbi írása)
Ünnepi imarend a BZSH zsinagógáiban>>>