Ma este köszönt be Lág BáÓmer, ami a hosszú gyászidőszak után teret enged némi ünneplésre
Az emléknap a Bar Kohbá felkeléshez kapcsolódik. A Lág Báomer (ל״ג בעומר) -áskenáz kiejtéssel Lág Boajmer- szó jelentése: az omerszámlálás 33. napja. Ez a Pészáhtól számított 33. nap.
E nap különleges a Pészáhtól Sávuótig tartó a gyász időszakban, mert ezen a napon felfüggesztésre kerülnek a gyász szokások. Szabad borotválkozni, vigadni.
A legismertebb hagyomány szerint ezen a napon ideiglenesen megszűnt Rabbi Akiva tanítványait sújtó járvány. A Talmud szerint a járvány huszonnégyezer áldozatot követelt. Azonban a nap múltával újra szedte áldozatait. Az egyes zsidó irányzatok eltérő harminchárom napot jelölnek meg a gyász idejének, mert a bölcsek különböző időpontokat állapítottak meg. A szefárd zsidók szerint ezen a napon végleg megszűnt a járvány, ezért ől ezt a 33 napot Pészáh első napjától Lág Boajmerig tartják. Az askenáz közösségek Ijjár hónap elsejétől Sávuótig tartják a gyászt, azaz szerintük Lág Boajmer napja csak szünet volt a járványban.
Az ünnepnek van egy másik vetülete is. Ómer 33. napja Rabbi Simon Bar Joháj, a kabbala egyik alapművének, a Zohár szerzője halálának napja is. Simon bar Joháj rabbi volt a neves rabbi Akiba egyik legjelesebb tanítványa. Saját tanítása szerint a halála nem ad okot szomorúságra az ő esetében, hiszen a zsidó hagyomány szerint egy ilyen igaz ember, mint ő, a halálával Istenhez kerül. Halálos ágyán arra utasította tanítványait, hogy örömünnep legyen halálának napja. Ezt a napot Hillulá di Bár Jóháj-nak is nevezik, azaz a rabbi Istennel való nászának.
Lág Boajmerkor az ómerszámlálás gyászos napjait a tánc és az ének váltja fel. A családok kirándulni mennek és jól érzik magukat. A tanulók tanáraikkal a mezőkre mennek különböző játékokat játszani. 
Lág Boajmer éjszakája a nagy tábortüzek éjszakája. A legnagyobbat rabbi Simon Bár Joháj emlékére Meronban gyújtják. A tűzgyújtás fő oka, hogy a Zohár a Tóra rejtett bölcsességeiről szól, és mint mondják a „lámpás a micva – a Tóra pedig maga a fény”.
A naphoz egyéb különleges szokások is kapcsolódnak: A házasulási tilalom feloldása miatt házasságok százait kötik meg Izraelben ezen a napon és ez ünnepi, vidám hangulatot kölcsönöz a napnak.
Szokás ezen a napon a három esztendős fiúkat elvinni RASBI nyughelyéhez, Meronba, hogy ott vágják le először a hajukat. A diaszpórában is nagy hagyomány és ünneppel teli esemény a 3 éves fiúk első hajvágása Lág Boajmerkor.
A gyerekek hagyományosan íjászatot játszanak. A nyíl a szivárványt jelképezi, hiszen héberül ugyanaz a szó mindkettő és a szivárvány pedig a békét jelképezi Isten és ember között.
Rabbi Simon Bár Joháj tettei úgy védték és védik a világot, mint a szivárvány. A tábortűz is jelképezi a világosságot, melyet RASBI hozott a világba tanításai által.
Ezen a napon rengeteg zarándok jön RASBI sírbarlangjához. A sír felett lévő két fehér tömböt gyertyákkal tűzdelik tele. A zarándokok égő gyertyával lépnek be és ráragasztják a tömbre. A sír fölé épült mauzóleum két oszlopára kendőt, selymet, szövetet aggatnak és leöntik olajjal. Az este egyik csúcspontja, hogy maga a cfáti rabbi gyújt meg két máglyát ezen este, amelyet körültáncolnak.
A talmudi és filozófiai tények mögött történeti szál is meghúzódik Lág Boajmer emléknapja kapcsán.
Rabbi Akiba és tanítványai részt vettek Bár Kohba szabadságharcában, amely le akarta rázni a római rabigát. 132-135-ig harcoltak Bár Kohba szabadcsapatai a római világbirodalom reguláris hadserege ellen.
Rabbi Akiba volt a felkelés szellemi vezetője és magának Bar Kohbának is ő adta a nevét, aminek a jelentése: a csillag fia. Rabbi Akiba bízott abban, hogy legyőzhető a római sereg. Eleinte a zsidó seregek segítségére volt a judeai sivatag barlang-láncolata. Ám a túlerő győzött. Rabbi Akibát és kilenc társát kivégezték. Bár Kohba és harcosai elestek. A Holt-tenger parti barlangok feltárása során megtalálták Bár Kohba irattárát és számos harcosának csontvázát illetve használati tárgyait.
A másik ünnepelt rabbinak, Simon bár Joháj-nak is köze volt a Róma elleni lázításhoz, és ellenzéki kijelentéseiért halálra ítélték. Ő és fia tizenhárom esztendeig egy barlangban rejtőzött. Ennek emlékére vannak olyan közösségek, ahol szentjánoskenyeret esznek lág báomerkor, mert ebben a rejtőzködés első percében nőtt egy szentjánoskenyér fa a barlang bejáratánál, és élelmet adott a barlang szent lakóinak.
Még egy emléknap kapcsolódik Lág Boajmerhez: 1572-ben szintén e napon távozott az élők sorából, Mose Iszerlesz, a híres krakkói rabbi, aki a zsidó vallás alapvető törvénykódexéhez, a Sulhán Áruh-hoz írt kiegészítést, melyben az európai, askenáz zsidóság szokásait, vallási gyakorlatát ismerteti kiegészítésként a Joszáf Káró rabbi által szerkesztett, szfárádi hagyományokat számba vevő, Sulhán Áruh-hoz.
Amikor Rousseau 300 esztendeje világgá kiáltja híres mondását, akkor a zsidó nép már 2 évezrede ünnepelte és megélte a tu beáv és lág báomer természetközeli ünnep-élményét. Ám a világ csak az elmúlt évszázadokban kezdi újból felfedezni ezt az értéket.
Egy korábbi rabbinikus magyarázat Lág Boajmerről: