Emor (אמור) hetiszakaszunk két témával foglalkozik. Az első részben a kohaniták, az akkori papok életviteléről olvashatunk. Az Első és a Második Szentély idején a kohaniták sokféle társadalmi és vallási feladatot töltöttek be. Tanító, orvos, bíró, stb. volt a kohen egy személyben. Így a testi és lelki tisztaságára ügyeltek. Nem mehetett halott közelébe (családtagjait kivéve), a testileg korlátozott (sánta, vak, stb.) nem szolgálhatott.
Nem vehetett el elvált asszonyt (a főpap özvegyet sem), lánya paráználkodását szigorúan büntették. A próféta szerint a kohanitának az ég angyalaihoz kellett hasonlítania élete tisztaságában.
“Mert a kohanita ajka tudást sugároz, Tóra tanítást kívánnak hallani tőle, mert a Seregek-urának angyala ő.”
Ez a prófétai mondat lehetővé teszi, hogy a Tóra által megkövetelt testi épség a kohanita papoknál talán szimbolikusan legyen értelmezhető.
“Szólj Áháronhoz mondván, ha valakinek utódaid közül testi hibája van (pl. sánta), ne mutathasson be áldozatot Istennek”.
Ha e mondatot átvitt értelemben is olvassuk, arra az eredményre jutunk, hogy a papnak vagy a mindenkori vezetőnek hibátlannak kell lennie, hogy a népet és Istent szolgálhassa.
Amikor a próféták dorgálják a népet, elsősorban a vezető réteget értik alatta.
”A nép vezetői megtévesztők… jaj nekik, kik a rosszat jónak mondják, a keserűt édesnek”.
A kohanita, a vezető, mintaképül kell szolgáljon az általa vezetett népnek. A Talmud szerint, ha a Bölcs (Talmid Cháchám) ruháján folt van, az halálos bűn. És nemcsak a ruháján…
“Ne csináljanak kopaszságot fejükön, és szakálluk szélét ne borotválják le, testükön ne vágjanak bevágásokat.”
“לֹא יִקְרְחוּ קָרְחָה בְּרֹאשָׁם וּפְאַת זְקָנָם לֹא יְגַלֵּחוּ, וּבִבְשָׂרָם לֹא יִשְׂרְטוּ שָׂרָטֶת”
A hetiszakasz második, nagyobbik része Izráel ünnepeivel foglalkozik. A három zarándok-ünnepnek kettős háttere van: mezőgazdasági és történelmi. Más szóval az Országgal és a nép múltjával kapcsolatosak. Pészách nemcsak az egyiptomi kivonulás, hanem a kalászérés, az első aratás ünnepe is. Sávuot a Tóraadás napja, és a zsengék ünnepe is. A sátoros ünnep egyben a betakarítás örömnapja.
Csak a Tisri hónap két ünnepe, Ros Hásáná és Jom Kippur független az Ország jelenétől és a nép múltjától. A bűnbánó napok emberi és nemzeti tartalommal bírnak.
Sokszor felvetődik napjainkban a kérdés: ki a zsidó. Népünk kétharmada az országon kívül él. Mi az, ami Izráelt és a diaszpóra 9-10 milliós zsidóságát EGY népi közösséggé teszi?
A vallásos életet élő zsidóknál ez a kérdés nem áll fenn. A Tóra törvényei, a 613 parancsolat a közösség alapja. A probléma a vallása törvényeket be nem tartó testvéreinknél vetődik fel. Mi teszi az angol a francia, stb. zsidókat egy közösséggé, egy néppé?
A zsidók együvé tartozásának egyik – talán legfontosabb – alapja, a zsidó naptár. A vallástalan zsidó életében is külön jelentőséggel bír e naptár két napja: Jom Kippur és a pészáchi Szédereste. Azok akik valamilyen formában azonosulnak e két nappal (a diaszpórában), azok népünkhöz tartoznak. Azonosulásuk egyet jelent a nép múltjával való közösségvállalással.
E két nap szokásait és törvényeit jelöli meg a Tóra a “kárét”, a népből való kizárással kapcsolatban.
“Minden személy, ki nem sanyargatja magát e napon (Jom Kippur) zárassék ki a nép sorából”.
Ugyanez a kitétel áll Pészách ünnepére is. S valóban annak a zsidónak, akinek a diaszpórában ez a két nap nem jelent semmit, UTÓDAIT leírhatjuk népünk soraiból.
Sokan – zsidók és nem zsidók – Izráel népét mint VALLÁSI közösséget könyvelték el. Magyarországon a zsidók “izraeliták” voltak, Németországban “Mózes vallású” németek, és a sort folytathatnánk… Csak egyet felejtettek el a népek és sokan közülünk, hogy a zsidó vallás NEMZETI VALLÁS. Szoros kötelékben áll Izráel országával és népi történelmével. Amikor a világ zsidósága akár a hideg országokban is – esőért imádkozik, akkor Erec Jiszráel földjére kéri az esőt. Amikor Pészáchtól Sávuotig “omert” számlálnak, akkor az Ország első aratásától a későbbi (búza) aratásáig számlálnak 49 napot.
A naptár, a zsidó naptár teszi egy néppé az Izraelben élő és a diaszpórában szétszórt zsidókat. És e naptár ünnepei fejezik ki legjobban az együvé tartozást.
“És veszlek titeket az én NÉPEMMÉ és leszek nektek a ti Istenetek”.