A hamarosan beköszöntő Purim kapcsán érdemes szót ejtenünk azon előírásokról, amelyek az ünnepet övezik.
Ezek közé tartozik a Megilá-olvasás, az ajándékküldés, a lakoma, vigasság, a szeudá.
A legszebb előírás azonban a Sláchmónesz, vagyis a barátaink megajándékozása.
A zsidók közötti felebaráti szeretet erősítése végett kaptuk a barátaink megajándékozásának micváját. Legalább egyszer kell küldeni minimum két dolgot a megajándékozottak részére, ha teljesíteni akarjuk a micvát. Akkor igazi a Sláchmónesz küldése, ha ételt is meg italt is küldünk. A micvá teljesítéséhez elég tehát egy küldemény, és benne kétfajta étel.
A szegények megajándékozásához kétszeres mennyiség kell, mert a héber “mátánot leevjonim” (מתנות לאביונים) kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy ajándékok a szegényeknek, tehát legalább két szegénynek kell ajándékot adni, mindegyiknek legalább kettőt. A könyörületesség szerint való eljárás fontosságát hangsúlyozza ez a micvá.
Nem fontos, hogy az ajándék éppen étel-ital legyen, adhatunk pénzt is a rászorulóknak, talán még jobb is. Már a Talmud korában is rendeztek purimi gyűjtéseket a diaszpórában a szegények számára, talán már peszáchi szükségleteikre is gondolva, mert addig is már csak egy hónap van hátra.
Ne feledkezzünk meg tehát azokról a hittársainkról, akiknek a segítségnyújtásunk nélkül nem lehet teljes közelgő ünnepünk!
Eszter felé nyújtotta, bátorította őt: bármit kérjen, megadja. Eszter azonban csak annyit kért, hogy jöjjön a király hozzá vendégségbe Hámánnal együtt. Hámán a büszkeségtől dagadva vonult a lakomára. A kivételes meghívást csupán az árnyékolta be, hogy Mordeháj előtt kellett elvonulnia, aki Hámán megistenülése komoly akadályaként ült a kapuban az előkelőségek között. Eszter királynő a lakoma végén másnapra is meghívta a
királyt, Hámánnal együtt.
Hámán egybehívta barátait, és dicsekedni kezdett a király és a királyné legújabb kitüntető kegyével. Egyszersmind kifejezte, hogy mindaz a hatalom, ami az övé, mit sem ér számára addig, amíg Mordeháj a helyén marad. Barátai és felesége, Zéres ötlete az volt, hogy állíttasson egy nagy bitófát az udvaron, és másnap a bizalmas
meghívás idején kérjen engedélyt Mordeháj kivégzésére.
Ahasvérust aznap éjjel – és itt vesz pozitív fordulatot a történet – kerülte az álom. Unaloműzőnek az évkönyvekből olvastatott fel magának. Mikor ahhoz a feljegyzéshez értek, amely a Mordeháj által leleplezett puccskísérletről szólt, a
király megállította a felolvasót. “Milyen jutalmat kapott ezért Mordeháj ?” – kérdezte. “Semmit” – hangzott a felelet. A király elhatározta, hogy reggel első dolga lesz, hogy méltó jutalmat adjon annak, aki megmentette. Reggel a palotába szólította az első minisztert, aki megérkezett. Hogy, hogy nem, Hámán sietett elsőként a palotába a király jóváhagyását kérni vélt ellensége likvidálására.
Ehelyett azonban a király kérdést intézett hozzá: “Mit tegyünk az olyan emberrel, akit a király különösen meg akar tisztelni?” Hámán, gondolva, hogy ez az ember csakis ő lehet, elégségesnek tartotta a díszfelvonulást királyi lovon és
öltözékben, királynak kijáró pompával. “Helyes!” – mondta a király. – “Tedd ezt Mordehájjal!” Miután Hámánnak kellett Mordeháj lovát kantárszáron vezetni, csak órák múlva tért haza. Felesége fejéhez is vágta, hogy ebből a jelből ő már a bukásra következtet.
Az esti fogadáson borivás közben a király újra megkérdezte, mi Eszter királyné óhaja. Eszter bátran és őszintén tárta fel kérését és a tervet, amely életükre tör. A maga és nemzetsége életét kérte. A király felháborodottan kérdezte, ki gondolta ki elpusztításukat. Eszter rámutatott Hámánra: “Az ellenség, aki gyűlöl minket, Hámán!” A király felindultan ment a palotakertbe. Most józannak kell lenni – gondolhatta. Hámán esdekelni kezdett a királyné előtt, a kerevetre vetve magát, ahol Eszter ült. A király ekkor lépett vissza a terembe. “Erőszakoskodik a királynéval!” – kiáltott. Ez elég volt. Hámán arcát befedték. Az egyik testőr jelentette, tud arról, hogy Hámán Mordeháj nak bitót állíttatott. A király úgy rendelkezett, hogy saját gonosz terve által vesszen el a gyűlölködő. A bitóra Hámánt és fiait akasztották.