A peremkerületek fővároshoz való csatolása idején a rákosszentmihályi zsidó temetőt is 1950-ben szüntették meg. A terület kerítés nélkül, kutyafuttatónak volt eddig használva, ám a Budapesti Zsidó Hitközség és a XVI.ker. Önkormányzat közös beruházásában végre elkészült a temetőt körülzáró kőkerítés, a két I. világháborús hős emlékköve fel lett újítva, és helyre lett állítva az egyetlen ortodox síremlék is.
1946-tól kezdve évente voltak mártír-megemlékezések a kerületben, 1956-ig Sashalmon, utána Rákosszentmihályon. Az utolsón ilyen 1968. június 21-én (54 évvel ez előtt) a rákosszentmihályi templomban zajlott, ekkor Raj Ferenc újpesti rabbi mondott gyászbeszédet, majd 1969-ben lebontották az emlékművet (650 rákosszentmihályi mártír nevét tartalmazta), és eladták a zsidó imaházat is.
Hosszú idő után tehát, felújított körülmények között kerülhetett tehát ismét sor vasárnap reggel mártír-megemlékezésre a rákosszentmihályi zsidó temetőben, ahol a XVI. kerület területéről 1944-ben deportált zsidóságra emlékeztünk.
Az eseményen beszédet mondott Mester Tamás, a BZSH elnöke, dr.Goldberger Tamás, a Szilánk(-ok) címú könyv szerzője is.
Emlékbeszédet mondott dr.Frölich Róbert országos főrabbi, akinek a BZSH és a helyi önkormányzat vezetése mellett nagy szerepe volt abban, hogy a temető területe végre el lett kerítve, és méltó körülmények között nyugodhatnak a több évtizede oda temetett hittestvéreink.
A kántori teendőket a megemlékezésen Rudas Dániel főkántor látta el.
Fotóalbumunk a megemlékezésről>>>