Sanyi nénik, a Covid meg a háború

Kettő évvel ezelőtt lett éles az elmélet. Az asztali gyakorlatok tapasztalata.
Elkezdődött a hétköznapi krízismenedzsment korszaka az életünkben. Elindult a +36305418771 a BZSH-MAZSIHISZ segélyhívószáma. A lelkesedés valódi munkává, gyarapodó önkéntes csapattá alakult. Önkéntesekből egységgé váltunk, tanultunk és csináltunk valamit, amiről azt éreztem, hogy teszünk valamit a Covid ellen. Büszke vagyok arra, hogy elértük azt, hogy egy éven keresztül összességében 0-24 órában heti hét napon át működtettük a segélyhívót.

Szeretjük csinálni, jók vagyunk benne és fontos. Más is ezt gondolja, mert sok olyan feladatot is kaptunk, ami nem tartozik szorosan a forródrót profiljába, de segítségre volt szükség. Ránk pedig lehet számítani. Menet közben Sanyi nénik lettünk. A segítségünket, a befektetett energiánkat sokan megköszönték. Ez jól is esik. Ha bántanak, az nem esik jól. Az irigykedés sem. Büszkévé tesz, de még egyéni adományt is kaptunk, ezt csapatépítésre, kirándulásra fordítottuk. Versenyeztünk más önkéntes kezdeményezésekkel szerte az országban. Hanukatalizátor díjat nyertünk 2021-ben. Decemberben megint elindult a szolgáltatásunk. Majd beütött a háború, a vonal egyébként is élt. Azzal a mozdulattal, amint a hír megjelent, segítünk a menekülteknek mi is az ukrán válsággal összefüggő információkkal – már be is indultak a hívások. 2022. február 25. péntek délutánjától. Folyamatosak a hívások. Moldáviából, Ukrajnából, Németországból, Izraelből, Amerikából, itthonról. Egyre bővül a hitközség és zsidó civil szervezeteink, a munkatársak és önkéntesek kooperációja. A meglévő protokollokat, táblázatokat és a begyűjtött információk útját újra átszerveztük. Nem látszik kívülről, de ezen sokan agyalnak, sokan dolgoznak, másoknak meg mindig van egy újabb jó tanácsuk.

Mi Sanyi nénik tizenketten vittük eddig a boltot. A szükségben már bővültünk tapasztalt oroszul és ukránul is beszélő tagokkal, akik akár a szüleink is lehetnének. A Covid alatt is úgy dolgoztunk, hogy élőben még nem is találkozott mindenki mindenkivel. Várjuk a személyes találkozást az új segítőkkel.  Megterhelő minden nap foglalkozni a krízis kézi megoldásaival, az ügyeletben munka mellett a telefont felvenni és beszélni a menekültekkel, a segítség kérőkkel, felajánlókkal. Ahogy a pályaudvaron a látvány, a telefonban az élő beszéd, amit magaddal viszel a fejedben. Minden egyes orosz, angol vagy német nyelvű hívás egy vizsgahelyzet. Csináljuk ameddig bírjuk. Durva, hogy ezt már két éve folyamatosan csináljuk, és nem látjuk a végét. Ez a munka sem lenne, ha nem lennének itt a többiek, akik akár fizetésért akár önkéntesen a többi kapcsolódó feladatot is ellátják és szervezik. A rendszer akkor is működik, ha nem látsz minden fogaskereket. Valaki fényképezkedik, posztol és folyton elmondja milyen sokat dolgozik. Mások meg mozgó fogaskerekek. Mi Sanyi nénik fogaskerekek vagyunk. Szeretjük csinálni. Szeretünk beszélni is róla. És ez jó.

Inspiráló és megindító, hogy milyen sokan, milyen sokféleképpen segítenek. A civilek azt teszik, amit máskor is. Kitöltik a rést, amit az államnak lenne a feladata megoldani. Nem tudom, hogy meddig bírnak ilyen hőfokon lángolni. Nekünk már van két évünk. Skajach!

Mazal Tov Sanyi nénik!

(dr.Gádor György)