Legközelebb két hetiszakaszt olvasunk a zsinagógákban.
Első szakaszunk: Böhár (בְּהַר), jelentése: a hegyen.
A földnek is legyen pihenőéve – ezt mondotta az Örökkévaló Mózesnek a Szináj hegyén.
“Hat éven át vesd be meződet és hat éven át messed meg szőlődet és gyűjtsed be termését, de a hetedik évben szombat nyugalma legyen az országnak”.
Lényegében a föld kihasználásának korlátozását minden kultúrnép figyelembe veszi. A legtöbbször a vetésforgó megoldással, amikor a kevésbé víz- és tápigényes növényt ültetnek a birtok egy részére és időnként cserélik az ültetvényt. De esetünkben a smita – tehát a hetedik év – szociális meggondolást is tartalmazott. A tartozások elévültek. A rabszolga is felszabadult. A föld szabaddá vált, ugyanis a magától megtermett búzát, szőlőt és más növényt a gazda saját fogyasztásra hazavihette, de hangsúlyozottan saját fogyasztásra, a rászoruló is arathatott és elvihette. A hétszer hetedik év, tehát a negyvenkilencedik után következő ötvenedik év jóbél (jubileum). Jom Kipur napján megszólaltatták a sófárt, a harsonát és felszabadultak a rabszolgák. Az elzálogosított föld visszaszáll eredeti tulajdonosára. Az ingatlanok (házak) ha nem kerítéssel, fallal elzárt városról van szó. Szintén nem a vagyon, hanem az emberiesség védelme a vezérgondolata a mózesi törvényeknek.
“Ne szorongassátok egymást”.
A föld a Teremtőé, mindnyájan csak bérelhetjük azt.
Ha valaki elszegényedik, és eladja birtokát, segítsen neki rokona. De ha nincs, jóbél évében kapja vissza, ami az övé volt. Ha magát adta el rabszolgának, visszanyeri szabadságát az ötvenedik évben. “De addig se bánj vele szigorúsággal.” – int minket az Írás. A befejező figyelmeztetés: ne készítsetek magatoknak bálványokat, faragott képeket, rajzos köveket. “A szombatot meg kell őrizni”, a Szentélyt (tehát a templomot, az imaházat) tisztelni kell. Sok tekintetben ezek a szabályok ma is érvényesek, aktuálisak. Izraelben a vallásos kibucok ma is megkímélik földjeiket a hetedik évben. A szombat megtartása ma is a világ bármelyik táján élő embernek kötelessége. A mini-szentélyek, ahogy Ezékiel nevezte a ma imaházait, kell, hogy működjenek, létezzenek. Járjon oda minden jámbor. Ahol bezárják a zsinagógát, ott rövidesen eltűnik a zsidóság. A templomot semmi nem helyettesítheti.
Az üzleti élet becsületességére ez a szidra is felhívja a figyelmet. Fogalmazzanak meg minden adás-vételt pontosan, szerződés szerint, hogy egymás becsapására (lásd lakásmaffiát) ne legyen mód. A Nevelés Könyve (chinuch) szerint ez a józan ész parancsa. Ha nem lenne leírva, meg kellene írni. Tegyük hozzá: le van írva, most már csak minden időben be kell tartani.
Második szakaszunk: Böchukotáj (בְּחֻקֹּתַי). Jelentése: Törvényeimet. Figyelmeztetés ez arra vonatkozólag, hogy, ha megtartják az Örökkévaló rendeleteit, akkor lesz jó a termés, a támadó ellenség megfutamodik, “üldöznek majd öten közületek százat, százan közületek tízezret”.
Béke lesz és nyugalom és a Gondviselés jár majd Izrael városaiban, utcáiban, mert azért vezette ki népét Egyiptomból, hogy összetörje jármát, ne legyenek rabszolgák.
A Tóra-felolvasó tompított hangon azt is tudtul adja, ha nem hallgatnak a szóra, akkor büntetés következhet: betegség, vereség, éhínség, vadállatok, ostrom és száműzetés. A sötétségben azonban ott a fény, a remény, mert a Teremtő megemlékezik a szövetségről, amelyet ősapáinkkal, Jákobbal, Izsákkal, Ábrahámmal kötött, hogy Ő lesz Izrael Istene.
Ezért is volt a kivonulás Egyiptomból, mert ennek így kell lennie. Szó esik még az emberek, férfiak, nők, gyermekek becsértékéről is. Az elsőszülött gyermeket 30 napos korában ki kellett váltani a kohanitától 5 ezüst sekelért (Mózes II. 13:11.). E szidra szerint ennyi volt egy gyermek becsértéke.
Az elsőszülöttek lettek volna a papok, de mivel ők is vétkeztek az aranyborjú bűnében, csak a leviták maradtak hűek, ezért ez utóbbi törzsből származó Áron fiai és utódai lettek a papok.
A szellemi és fizikai tisztaságról szóló Leviciusz – a harmadik könyv – verseinek száma 859, hetiszakaszainak száma 10, fejezetei 27. A felolvasás után a közösség felállva mondja: Erősödjünk, hogy folytathassuk a Tóra tanulmányozását.
(Deutsch Gábor írása nyomán)