Ismét két hetiszakaszt olvasunk fel a Tórából. A két hetiszakasz bizonyos értelemben kiegészíti egymást.
Az első hetiszakasz először az ókori Jom Kippur szertartását írja le:
“Mert ezen a napon kiengesztelődik (Isten) hogy megtisztítson benneteket összes bűneitektől, melyektől megtisztultok majd az Örökkévaló előtt.”
Ezen a napon a legfőbb szerepe a főpapnak van. Két bakot kellett áldoznia, hogy Izrael bűnbocsánatot nyerjen. Az egyiket a Szentély oltárán áldozta fel. A másikat kézrátevés után szabadon bocsátotta a pusztába. Ez volt a “bűnbak”. A bűnbak elbocsátása előtt a főpap bűnvallomást tesz a nép nevében. Az évnek ezen az egyetlen napján a főpap bemehet a Szentek Szentjébe, miután arannyal átszőtt ruháját fehér gyolcsruhával váltotta fel. Ott a Szent Név kimondása után bűnbocsánatért könyörgött a nép számára.
A következő részben a Tóra többszörösen megtiltja a vér élvezését, mert a vér az a lélek. Ugyancsak tilos széttépett állat (táréf), vagy döglött állat (növélá) húsának fogyasztása.
A hetiszakasz ezután óva inti Izraelt más népek utánzásától:
“Egyiptom cselekedeteit ne tegyétek és Kánaán országának, ahová viszlek benneteket, tetteit ne utánozzátok, ne haladjatok szokásaik után.”
Mik voltak Egyiptom cselekedetei? Paráználkodás, fajtalankodás, vérfertőző házasságok. És mik voltak Kánaán szokásai? Emberáldozat a Molochnak, homoszexualitás, állattal való közösülés (szodomizmus), férjes asszony meggyalázása. Ilyen és hasonló utálatos cselekedetek miatt az ország “kihányja őket”. Ha Izrael utánozza őket, az ország őket is “kihányja”.
Az első hetiszakasz arra inti Izraelt, hogy mit csináljon, miben ne utánozzon más népeket. A második (Ködosim) azt írja elő a népnek, hogy mit kell követnie ahhoz, hogy szent néppé váljék. “Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.”
A “szentség” előírásai főleg az emberbaráti törvények betartására vonatkozik. Mindjárt az első törvény így szól:
“Kiki félje (tisztelje) anyját és apját – én vagyok az Örökkévaló, a ti Istenétek.”
Aratáskor, szüretkor ott kellett hagyni az ott felejtett termést a szegényeknek és az idegennek.
“Ne lopjatok, ne tagadjatok le és ne hazudjatok egymásnak.” (11) Ne vond vissza felebarátod járandóságát, ne rabolj, ne hagyd magadnál munkásod bérét éjjelen át.”
“Süketet ne átkozz és vak elé ne tégy akadályt és féld az Istent, én vagyok az Örökkévaló.” (14)”Ne gyűlöld testvéredet szívedben.” (17)
“Ne légy bosszúálló néped fiával szemben, ne légy rágalmazó, és ne -állj tétlenül barátod vére felett.”
“Szeresd felebarátodat mint önmagadat, én vagyok az Örökkévaló.”
Minden emberbaráti törvény végén megjelenik az “én vagyok az Örökkévaló”.kitétel jelezvén, hogy az emberekhez való viszonyulás Isten akarata. Tilos a vér élvezete, tilos hasjósokhoz és varázslókhoz fordulni, mert az tisztátalanná teszi a népet. Szigorúan vigyázni kell a helyes mérlegre és az igaz súlyegységre. Idős, öreg ember előtt fel kell állni. Nem szabad a gyász jeléül bevagdosni a testet idegen népek mintájára.
“Szombatjaimat őrizzétek meg és Szentélyemet tiszteljétek. “
A Tóra előírja, hogy új fának gyümölcséből három évig nem szabad enni (orlá).
“Mint polgár legyen nálatok az idegen, ne nyomjátok el és szeressétek mint önmagatokat, mert idegenek voltatok Egyiptomban.”
Ha valaki emberáldozatot mutat be Molochnak, akár idegen, akár polgár, köveztessék meg. Aki szüleit átkozza, vagy bántalmazza, halállal büntessék.
Ezek hát a “szentség” törvényei. A jóság, az emberiesség, a hamisítatlan jóakarat és a jó cselekedetek teszik “szentté” az embert. Nem a csodatevésben, a földöntúli erőkben rejlik a szentség. Isten szentsége is ebben fejeződik ki a próféta szerint:
“Isten felemelkedik a törvényben és a szent Mindenható megtiszteltetik a jó cselekedetben.”