Következő hetiszakaszunk a Ki Tiszá. Két Tórából olvasunk. Bevezetésként a “fél sékelről” van szó – a félpénzről – amelyet Izrael húsz évesnél idősebb fiai fejszámlálás gyanánt ajánlottak fel a Pusztai Szentély (Miskán) számára. A szegény sem adhatott kevesebbet, a gazdag sem adott többet, így mindenki egyaránt magáénak érezhette a “találkozás sátrát”, vagyis a pusztai templomot. Ebből a pénzből fedezték a “Hajlék” fenntartási költségeit, ugyanakkor a katonaköteles korú férfiak számát is meg tudták így állapítani. Réz medencét kellett készíteni, hogy a szolgálattevő papok, Áron leszármazottai, a kohaniták, megmoshassák kezüket és lábukat, hogy tisztán teljesítsék szent feladatukat.
A második Tórából befejezésként “a vörös tehénről” olvasunk, amelynek hamuját írja elő a Tóra a megtisztulás eszközeként.
Néven nevezte, számon tartotta az Örökkévaló a mesterembert, Becálelt, Uri fiát, Hur unokáját, aki megáldatott bölcsességgel, hozzáértéssel, tudással, hogy készítsen mindenféle tárgyakat aranyból-ezüstből és másokat is tanítson. Ö vezette a nagy munkát, a pusztai hajlék megvalósítását.
A szombatok megtartására figyelmeztette őt az Örökkévaló, hogy a nagy munka közepette sem szabad megszegni a hetedik nap szentségét.
Ezután adta át a Teremtő Mózesnek a két kőtáblát, melyeket saját ujjával írt.
A nép – a felmenés napját is beszámítva – a negyvenedik napra várta vissza Mózest. Úgy érezték, késlekedik, ez a néhány óra elég volt a népnek a bűnbeeséshez, az aranyborjú imádásához. Mózes visszatérve meglátta az aranyborjút és dühében összetörte a kőtáblákat. De hamarosan felfogta, hogy a nép csak eltévelyedett és imával fordult Istenhez, a nép iránti kegyelemért.
“Ha felveszed Izráel fiainak fejszámát megszámlálásuk alkalmával, akkor adja meg mindenki lelkének váltságát az Örökkévalónak, midőn számba veszik őket, és ne legyen rajtuk csapás, midőn megszámlálják őket.” (Mózes II, 30/12)
כִּי תִשָּׂא אֶת רֹאשׁ בְּנֵי יִשְׂרָאֵל לִפְקֻדֵיהֶם וְנָתְנוּ אִישׁ כֹּפֶר נַפְשׁוֹ לַיהוה בִּפְקֹד אֹתָם, וְלֹא יִהְיֶה בָהֶם נֶגֶף בִּפְקֹד אֹתָם