Ezen a héten a Trumá ( תְּרוּמָה )hetiszakaszát olvassák a zsinagógában.
Jelentése: adomány. Ez lehetett arany, ezüst, réz, fínom bőrök, szövetek.
A jó szívvel hozott adományból építették fel a Hajlékot, a Pustai Szentélyt, az isteni jelenlét látható jelképét.
Kifejeződést annak a tudatnak, hogy az Örökkévaló nyája között van, ott lakozik. Egy következetes út újabb állomásához érkeztünk. Izrael fiai megkapták a szabadságot. Kaptak a fitikai léthez szükséges vizet hűs forrásokból, ételként pedig mannát. Ruhájuk velük nőtt, soha el nem rongyolódott, sarujuk el nem kopott. Ezután következtek a törvények, hogy a szabadság ne legyen parttalan.
Azután az állami közigazgatás kiépítése következett. Majd a szellemiséget, erkölcsiséget kifejező Miskán ( Sátor) építésére kapott a nép utasítást.
A szidra részletesen leírja a Sátor méreteit, berendezési tárgyait. Ezek közül kiemeljük az örök fényt biztosító menórát és a mindennapi kenyeret szimbolizáló szinkenyér asztalát.
Megtudjuk a hetiszakaszból, hogy az írott Tan mellett szóbeli Tan is létezik, amelyet közöltek Mózessel a hegyen:
“Egészen úgy, amint én megmutatom neked a hajlék mintáját és minden felszerelésének mintáját, akként készítsétek.”
A szóbeli magyarázatokra utaló mondat töbször is elhangzik a szidrában, jelezve, hogy létezik a szóbeli Tan az írott mellett. Ezt később hosszú vita után bölcseink lejegyezték és a jegyzetekből született meg a Talmud.