Ezen a héten az Ékev (עֵקֶב) hetiszakaszt olvassuk a zsinagógákban. A szidra nevének jelentése: sarok.
A kommentárok szerint az elnevezés arra utal, hogy azokat a jelentéktelennek tűnő parancsolatokat is be kell tartanunk, amelyeket az ember mintegy a sarkával tapos, és figyelemre sem méltat. Csak így teljesedhetnek be a felsorolt áldások:
„és szeretni fog téged, megáld és megsokasít, megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat… nem lesz közötted magtalan férfi és magtalan nő, sem meddő barmaid között.”
Mózes felidézi a sivatagi vándorlás eseményeit is: „Ruhád nem kopott le rólad, és lábad nem dagadt meg ebben a negyven évben.”
Egyes magyarázók jelképesen értelmezik ezt a mondatot, mások szó szerint. Utóbbiak szerint a sivatagi körülmények között a ruhák és a saruk csodálatos módon épek maradtak, sőt együtt növekedtek viselőjükkel.
A hetiszakasz felsorolja az Ígéret földjének hét kiemelt terményét: a búzát, az árpát, a szőlőt, a fügét, a gránátalmát, az olajbogyót és a datolyát. Ezt követi az étkezés utáni hálaadás alapjául szolgáló mondat: „És enni fogsz és jól fogsz lakni, és áldani fogod az Ö…valót, a Te Istenedet.”
Bölcseink ebből vezették le az utóáldás, vagyis az étkezés utáni hálaadás parancsát. Kenyér fogyasztása után mondjuk a Birkát Hámázont, a hét kiemelt terményből készült ételek után külön utóáldást, minden más étel és ital után pedig rövidebb hálaáldást.