A most következő Szombat már Támuz (תמוז) hónapjára esik. A zsidó időszámítás szerint ez a negyedik hónap Niszántól, illetve a tizedik Tisritől számolva. A hónap elnevezésének története is figyelemre méltó. A T’nachban nem találjuk meg Támuzt hónapnévként. Ezékiel próféta könyvében ugyan szerepel ez a szó, de ott egy pogány i.tenség neveként jelenik meg. A negyedik hónapot a későbbi források, köztük a Tárgum Jonathán nevezik először Támuznak, és ez az elnevezés honosodott meg a rabbinikus irodalomban is.
A név eredetére Rási ad magyarázatot
Értelmezése szerint a „támuz” a nagy nyári hőséggel áll kapcsolatban. Nem véletlenül, hiszen ebben az időszakban Izraelben és a környező országokban már a legforróbb napok köszöntenek be. Bölcseink Támuz hónapját a nyári időszak kezdeteként tartják számon. A Talmud említést tesz róla, a kommentátorok pedig arra mutatnak rá, hogy a hónap neve kapcsolatban állhat egy ősi bálványkultusszal. A bálványimádók tüzet gyújtottak a támuz nevű bálvány körül, és a lángokból áradó hőség a nyár forróságát idézte.
A hagyomány Támuz hónapjához a Rák csillagjegyet rendeli
Egyes magyarázatok szerint ez a kapcsolat a víz utáni vágyakozásra utal: a nyári szárazság idején minden élőlény a víz felé fordul, és a rák, amely természetes közege a víz, ezt a sóvárgást jelképezi. Nem véletlen, hogy a Smini Áceret (שְׁמִינִי עֲצֶרֶת) napján mondott esőimában is találunk olyan utalásokat, amelyek a vízhez kötődő teremtményekre emlékeztetnek. Más magyarázók a Rák csillagjegyében mélyebb üzenetet látnak. Támuz hónapja a zsidó történelemben a gyász időszakának kezdete, amikor népünk számos fájdalmas eseményére emlékezünk. A rák ezért szerintük a hiányt, a beteljesületlenséget és a még meg nem érkezett vigaszt is jelképezheti, amelyre Izrael népe évszázadok óta vár.
Támuz hónapjához több fontos történelmi esemény is kötődik
Ebben a hónapban született Jákob fia, József; Mózes Támuz havában kért bocsánatot az Ö.valótól népe számára az aranyborjú vétke miatt; Támuz 17-én történt a két kőtábla széttörése, és ekkor szűnt meg a „korbán tamid”, vagyis a mindennapi áldozat bemutatása. Ugyancsak ehhez a naphoz kötődik, hogy elégették a Tórát, és bálványt állítottak a Szentélyben. E tragikus események emlékére bölcseink Támuz 17-ét böjtnappá nyilvánították, így ettől a naptól kezdve Áv hó 9-ig három gyászhetet tartunk, amely a zsidó év egyik legkomolyabb, önvizsgálatra és emlékezésre hívó időszaka.