Ezen a héten Korách, askenáz kiejtéssel Kajrách (קֹרַח) hetiszakaszát olvassuk. Ez volt a neve annak a tekintélyes, nagy tudású levita férfinak, aki fellázadt Mózes ellen, és pártot ütött vele szemben.
Egyes magyarázók szerint az összeesküvés valódi szervezői a Reuven törzséből származó Dátán és Avirám voltak. Ők nem tudtak belenyugodni abba, hogy törzsük nem részesült az elsőszülötti kiváltságokból, ezért alkalmas vezetőt kerestek elégedetlenségük élére. Korách ismert, kiváló szónoki képességekkel rendelkező ember volt, ezért választották őt a lázadás vezéralakjának. Ráadásul több személyes sérelme is akadt: nem ő lett a törzsfőnök, hanem a fiatal Elicafan; kohén, vagyis pap szeretett volna lenni, ám ez a tisztség Áron fiainak jutott osztályrészül. Vitája volt Mózessel is, és mivel érvei tetszetősek – vagy inkább demagógok – voltak, tömegeket tudott maga mellé állítani.
Azt hangoztatta, hogy nem érdemes földet művelni, mert a széleket és a lehulló szemeket a szegényeknek kell hagyni. Állatot sem érdemes tartani, hiszen az elsőszülötteket a papok kapják, sőt még a gyapjú nyírásának elejét is le kell adni. Gúnyos érvelése szerint tehát az lenne a legegyszerűbb, ha mindenki egész vagyonát Áron fiainak adná, és akkor többé nem lenne gondja. Ma ezt a populisták talán úgy mondanák: nem érdemes vállalkozni, mert minden pénz elmegy adóra.
Koráchot és csoportját végül elnyelte a föld, fiai azonban nem tartottak apjukkal. Korách fiainak zsoltárai később gyakori és kedvelt imáinkká váltak, sőt ebből a családból származott Sámuel próféta is. Annak bizonyítására, hogy Lévi törzse lett kiválasztva a szent szolgálatra, és hogy Áron leszármazottai az Ö.való parancsa szerint lettek papok, minden törzs levágott egy-egy botot. Ezeket a Hajlékban, a bizonyosság ládája elé helyezték. Az Áron által elhelyezett bot kivirult, és mandulát érlelt, így Áron és Lévi törzsének legitimitása vitathatatlanná vált.