Ezen a héten kettős hetiszakaszt olvasunk, amelynek első fele: Böhár (בְּהַר), vagyis a hegyen.
A földnek is legyen pihenőéve – ezt mondta az Ö.való Mózesnek a Szináj hegyén.
„Hat éven át vesd be meződet és hat éven át messed meg szőlődet és gyűjtsed be termését, de a hetedik évben szombat nyugalma legyen az országnak”.
A föld kihasználásának korlátozását minden kultúrnép figyelembe veszi, legtöbbször vetésforgó megoldással, amikor a kevésbé víz- és tápigényes növényt ültetnek a birtok egy részére és időnként cserélik az ültetvényt. Esetünkben a smita – tehát a hetedik év – szociális meggondolást is tartalmazott. A tartozások elévültek, a rabszolga is felszabadult. A föld szabaddá vált, ugyanis a búzát, szőlőt és más növényt a gazda saját fogyasztásra hazavihette, de hangsúlyozottan saját fogyasztásra, a rászoruló is arathatott és elvihette. A hétszer hetedik év, tehát a negyvenkilencedik után következő ötvenedik év, a jóbél (jubileum).
A befejező figyelmeztetés: „ne készítsetek magatoknak bálványokat, faragott képeket, rajzos köveket”. „A szombatot meg kell őrizni”. Sok tekintetben ezek a szabályok ma is érvényesek, aktuálisak. Izraelben a vallásos kibucok ma is megkímélik földjeiket a hetedik évben.
Az üzleti élet becsületességére ez a szidra is felhívja a figyelmet. Fogalmazzanak meg minden adás-vételt pontosan, szerződés szerint, hogy egymás átverésére ne legyen mód. A Nevelés Könyve (chinuch) szerint ez a józan ész parancsa.
Hetiszakaszunk második fele Böchukotáj (בְּחֻקֹּתַי)
Jelentése: Törvényeimet. Figyelmeztetés ez arra vonatkozólag, hogy ha megtartják az Ö.való rendeleteit, akkor lesz jó a termés, a támadó ellenség megfutamodik, „üldöznek majd öten közületek százat, százan közületek tízezret”.
A szellemi és fizikai tisztaságról szóló harmadik könyv felolvasását követően a közösség felállva mondja: „Erősödjünk, hogy folytathassuk a Tóra tanulmányozását.”
„חֲזַק חֲזַק וְנִתְחַזֵּק”