Böhár – Böchukotáj (בְּהַר-בְּחֻקֹּתַי) hetiszakaszunk első fele a Smita és a Jovél év törvényeivel foglalkozik.
Minden hetedik évben műveletlenül kellett hagyni a földeket, a hetedik évben tilos volt az adósságok behajtása.
„Ez a Smita törvénye: hárítsd el az adósságot követelő kezét az adóstól. Ne szorongassa az ő felebarátját és testvérét, mert Smita-év az az Örökkévaló tiszteletére”.
Hét Smita év után az 50. év Jovél év volt, a teljes társadalmi szabadság éve, Jom Kipur napján a sófár hangjával közölték a néppel a társadalmi és gazdasági szabadságot.
„Hirdessetek szabadságot az országban az összes lakosok számára… Ki-ki térjen vissza családjához és földjéhez.”
A hetiszakaszban leírt Jovél törvények egyik legfontosabb része az ún. „föld-törvény”
A Tóra családi szerencsétlenségnek tartja, ha valaki szükségből kénytelen eladni földbirtokát.
„Ha testvéred tönkremegy és eladja birtokát, a hozzá közel álló rokon váltsa ki a birtokot”.
Vagyis a föld visszavásárlása, „megváltása” az egész család feladata, azonban, ha nem sikerült a visszavásárlás, akkor a Jovél évben visszaszáll az eladott föld az eladó birtokába térítés nélkül.
„A föld nem adható el véglegesen, mert enyém a föld, ti csak ideiglenes tulajdonosai vagytok.”
Utóbbi bibliai mondat értelmében a Keren Kájemet, a Zsidó Nemzeti Alap nem adja el, csak bérbe adja a – tulajdonában lévő földeket 49 évre. Ahogy a Tóra írja:
„Egész országotokban váltsátok meg a földet… egy a testvéreid közül váltsa meg.”
Az ősatyáknak megígért ország szent Isten szemében, mert „az Örökkévaló Istened szeme vigyáz rá az esztendő elejétől annak végéig.”
A Jovél év a héber szolgának is szabadságot hoz, ha nem is szolgál hat évig az 50. évben szabadon kell bocsájtani.
„Izrael fiai az én szolgáim, akiket kivezettem Egyiptom országából.”
Hetiszakaszunk kétszer használja a héber „li” „לִי” (enyém) szót. Izrael népével és országával kapcsolatban:
„Enyém az ország, és Izráel fiai az én szolgáim.”
Ez a két „enyém” szó örök kapcsolatot teremt Izrael és a zsidó nép között!
A hetiszakaszhoz hasonló témájú prófétai rész kapcsolódik
Röviddel Jeruzsálem elfoglalása előtt (Nebukadnezár által i.sz.e. 586-ban) Jeremiás prófétát felszólítja az Úr, hogy váltsa ki rokonának, Chánámélnak birtokát.
A próféta csodálkozva fogadja az utasítást, hiszen napok kérdése, és Babilónia elfoglalja az országot és Jeruzsálemet, így hogyan lehet ilyenkor földet vásárolni? Az Ö.való megnyugtatja a prófétát:
„Ahogy én hoztam e népre mind ezt a rosszat, úgy hozom majd reá mindazt a jót, mit megígértem nekik. Fognak Benjámin országában újból földeket vásárolni pénzért, Jeruzsálemben és Júdea városaiban birtokot venni, mert visszahozom elhurcolt foglyaikat”
A zsidó naptár teszi egy néppé az Izraelben élő és a diaszpórában szétszórt zsidókat, e naptár ünnepei fejezik ki legjobban az együvé tartozást.
„És veszlek titeket az én NÉPEMMÉ és leszek nektek a ti Istenetek.”

