Áchré Mot–Ködosim (אַחֲרֵי מוֹת–קְדֹשִׁים) kettős szidránk a „szentség törvényeivel” foglalkozik.
„Szentek legyetek, mert szent vagyok én, az Örökkévaló, a ti Istenetek.”
Mit is jelent a szentség fogalma az ember számára, aki I.ten útjait akarja követni? Talán a csodatételt? Talán az élettől való elvonulást?
Nem. Az i.teni szentséget a próféta ábrázolja a legtalálóbban: nem mint T.remtőt, nem mint a természeti törvények alkotóját mutatja be.
„Isten, a seregek Ura, felemelkedik az ítéletben, és megszenteltetik a Szent Isten az igazságban.”
Az ember, aki I.ten képmására teremtetett, a jó cselekedetek által érheti el a szentséget. Erről szól a második szidra a 19. fejezetben. Mindennek az alapja:
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.” Mivel e gondolat szó szerinti értelmezése ellenkezik a természetes ösztönnel, Hillél így fogalmazta meg: „amit magadnak nem akarsz, ne tedd másnak. Ez az eszme megvalósítható, sőt a fordítottja is reális: amit magadnak szeretnél, tedd meg másnak!”
A fejezet az alapeszmének megfelelően számos emberbaráti törvényt sorol fel, akár tiltás, akár parancs formájában.
„Ne gyűlöld szívedben testvéredet!”
Jogos vagy jogtalan rosszallásunkat fejezzük ki nyíltan, de ne tápláljunk titkos haragot és gyűlöletet embertársainkkal szemben. Nincs nagyobb bűn a zsidó hitvallás szemében, mint a testvérgyűlölet – ez volt a döntő oka a Második Szentély pusztulásának.
Nem elég a testvérgyűlölet megszűnése: a bajba jutottakat segíteni kell.
„Ne állj tétlenül, ha felebarátod vére kiontatik!”
Ha valaki segítségre szorul, és te közömbös maradsz, olyan ez, mintha te magad okoztad volna vesztét. Az idősek és a betegek támogatása kötelesség: az ősz hajú előtt kelj fel, és tiszteld az öreget. A vak elé ne tégy akadályt. Ha valaki vesztébe rohan, mert nem látja a veszélyt, ne hagyd elbukni. Ne rágalmazz senkit néped körében. Ne légy részrehajló a törvényben sem az előkelő, sem a szegény javára. Az igazság követése nem tűr megkülönböztetést ember és ember között.
„Ne károsítsd meg felebarátodat, és ne tartsd vissza munkabérét akár egy napig sem.”
„Ne lopjatok, ne tagadjatok, és ne hazudjatok egymásnak.”
Íme, egy csokor az emberbaráti törvényekből, amelyek bevezető mondata:
„Szentek legyetek.”
A mindennapi élet erkölcsi előírásai, az együttélés lelki és fizikai szabályai jelentik a szentséget – nem a csodák, nem a rendkívüli és természetfeletti jelenségek. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek az erkölcsi normák az idegenekkel szemben is érvényesek:
„Ha idegen lakik köztetek, ne sanyargassátok; olyan legyen számotokra, mint a közületek való polgár, és szeressétek, mint önmagatokat, mert idegenek voltatok Egyiptom földjén.”
Amikor a világ számos részén idegengyűlölet uralkodik, nekünk szeretettel kell megoldanunk problémáinkat.
Ha a szidra emberbaráti törvényeit maradéktalanul követjük, akkor mind a külvilággal való kapcsolatunkban, mind egymás közötti életünkben a valódi „szentség” útján járunk. Ezzel pedig közelebb kerülünk a szentséget megkövetelő Ö.valóhoz.