Smini (שְּמִינִי) hetiszakaszunk első része a pusztai Szentély felavatása utáni első áldozatot mutatja be. A nyolcadik napon Mózes kioktatja Áront és fiait az égő áldozat bemutatásának szabályairól.
Az áldozatot égi tűz emésztette el, és az egész nép leborult I.ten előtt, látván a csodát. Áron két fia, Nádáv és Ávihu „idegen tüzet hoztak az oltárra” I.ten parancsa ellenére és az égi tűz őket emésztette el. Áron megkövülten hallgatott. Rási megjegyzi, hogy I.ten érdemnek tudta be Áron hallgatását.
Rási szavai elgondolkoztatóak. Áron, aki két fiát egyszerre vesztette el, nem tört meg atyai fájdalmában, hanem folytatta főpapi hivatásának gyakorlását I.ten és a nép szolgálatában.
A hetiszakasz másik része a fogyasztásra tilalmas állatokról ír
A Talmudban vita tárgya, hogy a micváknak, vagyis a parancsolatoknak van-e magyarázata. Akik szerint nincs, azok is úgy vélik, hogy létezik értelmük, csak számunkra rejtve marad.
Különösen sok gondolkodót foglalkoztatott a nem kóser állatok fogyasztásának tilalma. Egyes értelmezések szerint a tiltás hátterében idegen kultuszok állnak. A disznó például a görögöknél, Dionüszosz kultuszában szent állatnak számított, ezért a zsidó hagyományban tiltottá vált a sertéshús. A madarak közül pedig általában a ragadozó fajok fogyasztása nem megengedett.
Talán a leglogikusabb magyarázatot maga a Tóra adja:
„Szentek legyetek, mert szent vagyok én a Ti I.tenetek”
„קְדֹשִׁים תִּהְיוּ, כִּי קָדוֹשׁ אֲנִי יהוה אֱלֹהֵיכֶם”.
Azért, hogy különbséget tegyetek a tisztátalan és a tiszta között, a szabadon ehető állat és az evésre tilalmas állat között. Röviden összefoglalva, az evésre tilalmas állatok választják el Izrael népét a többi néptől, és ezt a gyakorlat is bizonyítja.
A zsidó nép különállása talán elsősorban az étkezési tilalmakon alapszik
A római uralom idején sok zsidógyűlölő író írt rosszallóan arról, hogy „ételeinket nem eszik, asszonyainkkal nem hálnak”. Ugyanakkor tisztelettel tekintettek a más népek hadseregében szolgáló zsidó katonákra, akik minden körülmények között – pl. a két világháborúban is – ragaszkodtak az étkezési szabályok betartásához.
A zsidó nép különállása, sőt fennmaradása a gálutban a Mózes által megszabott i.teni törvények betartásán alapult. Mint a fenti idézet szól:
„Szentek legyetek, mert szent vagyok én…”