A pészáchi Hágádá (הגדה) a világ egyik legrégibb zsidó könyve. A kiadások számát, illetve a példányszámot illetően talán még a Bibliánál is elterjedtebb. Amióta a nyomdát feltalálták, se szeri, se száma a különböző nyelvekre lefordított Hágádáknak, amelyek illusztrálva vagy anélkül, magyarázatokkal ellátva vagy csak a szövegre szorítkozva, a világ minden részében napvilágot láttak.
Aligha akad olyan zsidó ember – még ha életében nem is tartotta kezében a zsidó Bibliát, és a Talmud vagy a Midrás gazdag irodalmát sem ismeri -, aki legalább egyszer ne ült volna megilletődve a terített széderasztalnál, kezében az általa értett nyelvre fordított Hágádával. Magyar nyelvű Hágádából is több változat áll rendelkezésre.
Mi a Hágádá és ki a szerzője?
Az egyik legérdekesebb tény, és egy ilyen széles körben elterjedt mű esetében szinte hihetetlen, hogy a Hágádának nincs ismert szerzője. Az évszázadok során formálódott, több forrásból összeállt hagyományos szövegként maradt ránk. Vajon lehetséges-e mégis kideríteni, ki áll a megalkotása mögött?
Először is tegyük fel a kérdést: mi is az a Hágádá? Így talán kiderül, ki írta, mikor és miért. A hágádá „elbeszélést” jelent. A Tóra előírja, hogy minden zsidó köteles elbeszélni, továbbadni fiainak az egyiptomi kivonulás csodálatos történetét. Ennek a micvának, vallási parancsolatnak nyilvánvalóan nemzeti jellege van, hiszen az egyiptomi kivonulás ünnepe a zsidó nép őstörténetének sarkalatos pontja. A zsidók ősidők óta betartják ezt a parancsolatot: évről évre szorgalmasan mesélik fiaiknak a szabadulás történetét, amely valamikor a bibliai szövegre szorítkozott, később pedig a szájhagyomány által bővült és variálódott.
A Második Szentély első éveiben a Nagy Gyülekezet tagjai megszövegezték a fontosabb imákat (mint például a napi tizennyolc áldás), és ezzel lefektették a zsidó imarend alapjait. Ugyanez a kollektíva írta le a Hágádá szövegét. Ehhez csatolták a Misná és a párhuzamos halachikus irodalom részleteit és más, például gyakorlati, utasításait. Ily módon kristályosodott ki a Hágádá írott szövege, legalábbis a „Rábán Gámliél mondta” kezdetű részig. Más, tudományos, vélemények szerint néhány középkori betoldás kivételével a gáoniták korában rögzítették végleg a teljes szöveget, amelyben ekkor még nem szerepelt a chád gádjá és más pijutok, amelyek Maimonides Hágádájában nincsenek említve. A válasz tehát az, hogy nem lehet egy valakit szerzőként feltüntetni.
A Hágádá szövege a zsidó nép szellemiségét tükrözi
Az első, maival majdnem azonos Hágádá-szöveg a 9. században élt Ámrám gáon imakönyvében található. Száz évvel később Száádjá gáon imakönyvében jelenik meg. Ennek nagy része megtalálható a Mechiltá című ággádikus midrási műben is.
A Hágádá önmagát magyarázza: részletes használati utasításaival a széderest forgatókönyvéül szolgál. Az első oldalon található a szédertál képe, rajta a három pászka, a sült hús, a chároszet, a keserű gyökér, a kemény tojás, a kárpász, a széder nélkülözhetetlen kellékei.
Ezután a tizenöt „jelszó” felsorolása következik: a héber szavak magukban foglalják a széder minden mozzanatát, kezdve a kiddussal, folytatva a kézmosással, a kárpász – hagyma, retek vagy krumpli – fogyasztásával, a középső pászka kettétörésével, hogy elérkezzék a széder lényegéhez, a mágidhoz, vagyis az elbeszéléshez, az egyiptomi kivonulás történetének előadásához. Ami eddig történt, a számos jelképes esemény, amely egész évben hiányzik a zsidó asztali rendből, csak arra szolgál, hogy a gyerekek érdeklődését felkeltse, és megkérdezhessék:
Má Nistáná? – ?מה נשתנה
Miben különbözik ez az éjszaka az év többi éjszakájától?
Az erre adott válasz a Hágádá.
A nyomtatás feltalálásáig a széderesti szöveg kézzel írt vagy másolt példányokban terjedt, érthetően szűk körben. Az első nyomtatott kiadás 1482-ben, Spanyolországban látott napvilágot. Ezt hamarosan művészien illusztrált változatok követték: Konstantinápolyban 1515-ben, Prágában 1526-ban, majd Amszterdamban 1695-ben jelentek meg azok a kötetek. Ezek ma már könyvészeti ritkaságnak számítanak. Azóta számtalan díszes és magyarázatokkal ellátott kiadás született, némelyik még könnyed, humoros megjegyzésekkel is gazdagítva.
„Töltsd ki haragodat”
A Hágádá a zsidó nép I.tenbe vetett bizodalmát és a megváltásba vetett töretlen hitét sugározza. Ez az i.teni ígéret az, amelyben a zsidó akkor is bízik, amikor az égbolt sötét, és úgyszólván kilátástalan a helyzet.
„Ez az ígéret az, mely érvényben volt őseink számára és érvényes a mi számunkra is. Mert nemcsak egy ellenség támadt ellenünk, hanem minden időben, minden nemzedékben ránk törnek, hogy eltöröljenek bennünket a föld színéről, de az Ö.való megment bennünket, és kiszabadít kezeik közül!”
Aki ismeri a zsidó történelmet, az jól tudja, hogy ebben a keserű megállapításban nincs semmi túlzás. Az elmúlt évszázadok üldözései ékesen bizonyítják, hogy a Hágádá állítása történelmi tény.