Az április elsején este beköszöntő Pészach (פסח) egy olyan ünnep, ami aktív részvételünket igényli már napokkal előtte is. Az ünnepekre vonatkozó hagyományos előírások mellett ilyenkor 7 napon át tilos kovászosat enni, sőt még birtokolni sem szabad semmit, amiben van kovász. Úgy tudunk tökéletesen meggyőződni arról, hogy kovászmentes az otthonunk, ha már hetekkel Pészach előtt elkezdünk takarítani, s apránként szabadulunk meg mindentől, amiben megtalálható. Akár egy kis morzsától is.
Ahhoz, hogy megszabaduljunk minden kovászos ételtől, először tisztáznunk kell, mit is értünk alatta.
Mi számít kovászosnak?
Ide tartozik minden olyan élelmiszer, amely gabonából és vízből készül, majd élesztő vagy erjedési folyamat hatására megkel. Ilyen például a kenyér, a zabpehely, a torták és sütemények, a pizza, a különféle tésztafélék, vagy akár a sör. Általános szabályként elmondható, hogy minden olyan étel, amelyben bármilyen formában gabona található, erjedtnek minősülhet, ezért külön figyelmet igényel. Gyakorlatilag, ami nincs a Kasruth által jóváhagyva, amire nincs ráírva, hogy “pészachi célokra megfelelően kóser”, azt nem fogyaszthatjuk Pészach alatt, mert fennáll a lehetősége, hogy kovász van benne.
A kovász tulajdonképpen az ellentéte a macesznek, a keletlen kenyérnek, amit Pészachkor eszünk. A macesszel idézzük fel azokat a sürgető körülményeket, amelyek között el kellett hagynia őseinknek Egyiptomot, s kenyerüknek nem volt ideje megkelni. A macesz az Exodus szimbóluma, a Széder esték központja, a pészachi (vagy ahogy a Tóra említi: Macesz fesztivál) ünnepségsorozat szíve. A macesz fogyasztása és a kovászos ételek elhagyása jelképesen azt is kifejezi, hogy igyekszünk eltávolítani magunkból az egoizmusunkat és a lelki durvaságot, amelyet a kovász szimbolizál.
A középkori zsidó hagyományok megtiltották a hüvelyes termények (kitniot – קִטְנִיּוֹת) fogyasztását is Pészachkor, mert összetételük nagyon hasonlít a kovászéhoz. Lisztjükből még kenyeret is lehet készíteni. Könnyen össze tudja zavarni a hívőt, ha azt mondják, kukoricakenyeret ehet, hisz akkor azt fogja hinni, hogy ha kukoricakenyeret lehet, akkor rozskenyeret vagy búzakenyeret is. Ez a tiltás vonatkozik a rizsre, babra, kukoricára is. Sok askenázi és néhány szefárd zsidó közösség vette fel szokásai közé ezt. Mindenesetre a hüvelyesekre nem vonatkozik az a kitétel, hogy meg kell szabadulni tőle, csak fogyasztásuk tilos Pészach alatt azokban a közösségekben, ahol él ez a hagyomány.
Az első Szédereste napjának reggelétől az ünnep végéig (nagyjából 8 nap és 8 óra) nem eszünk semmit, amiben a legkisebb morzsája is lehet kovásznak. Birtokolni is tilos bármit, amiben előfordul, de tiltott bármilyen módon profitálni is belőle, vagy a lakásunknak olyan részein tárolni, amit használunk az ünnep alatt. Mivel a kovászos dolgok szerves részét képezik mindennapjainknak, ezért megszabadulni ezektől nem könnyű feladat. Felkészülni Pészachra több napot, akár heteket is igénybe vehet. Azok pedig, akik lelkiismeretesen felkészülnek erre az ünnepre, azok egy mély jelentéssel bíró, igazán spirituális ünnepet kapnak.
A kovászmentesítés hat egyszerű lépésből áll:
- az otthonunk kitakarítása,
- a konyha előkészítése,
- a kovász eladása,
- maradék kovász keresése,
- a kovász elégetése és
- végleges megsemmisítése.
Takarítsuk ki a lakásunkat nagyon alaposan!
Porszívózzunk fel, a szekrényeket, könyvespolcokat poroljuk le, tisztítsuk ki. Takarítsunk a nehezen elérhető helyeken is, mint a kanapé párnái alatt, a parketta réseiben. Mozdítsunk el minden bútort, minden elektromos készüléket a konyhában is, hogy rendesen ki tudjunk takarítani ezek alatt és mögött. Amikor elkészültünk egy-egy helyiség kitakarításával, hozzuk a család tudomására, hogy az onnantól kezdve kóser Pészachra, tehát senki nem vihet semmi ételt az adott szobába. Praktikus tanács: kezdjük a hálószobákkal, majd folytassuk a nappalival és egyéb közös szobákkal, s a konyhát és az étkezőt hagyjuk a végére.
Az irodát is, a kocsit is, még a táskáinkat is meg kell tisztítani a kovászostól. Mindent, de tényleg mindent, ami a mienk. Akár a tulajdonunk, akár béreljük, akár csak használjuk egy rövid ideig. Amit nem kell kitakarítani: azok a helyiségek, ahova 100%, hogy soha nem vittünk be ételt, s azok a helyiségek,ahova Pészach idején nem tesszük be a lábunkat.
Vannak konyhai eszközök, amiket nem lehet kóserolni
Ilyen a porcelán, zománcozott vagy agyagedények. Olyan dolgok sem kóserolhatók, amiket teljesen soha nem lehet kitisztítani, mint a sziták, szűrők, reszelők, kávéőrlők, húsdarálók, bicskák stb. Illetve azok, amik megsérülhetnek a hevítés következtében, mint mondjuk egy olyan kés, amelynek nyele ragasztóval van rögzítve a pengéhez.
A pészachi kóserolás azon az elven alapszik, hogy oly módon szabadul meg a kovászostól az adott konyhai eszköz, mint amilyen módon magába szívta, így tehát ettől függ a kóserolás módja is. Vegyünk példának egy fazekat, amiben kovászos szokott főni (leves, tészta stb). Ebben a fazékban forrni szokott általában a kovászos étel, így tehát kóserolni is úgy kell, hogy a fazekat forró vízbe merítjük, hasonlóan az ezekhez használt evőeszközökhöz. Ha viszont a víz közvetítése nélkül, közvetlen a tűzön készült el az étel, mint mondjuk egy serpenyő vagy a grill, akkor ezeket nyílt tűz felett lehet kikóserolni Pészachra. Addig kell hevíteni, amig szinte izzik a tűz fölött a konyhai eszköz.
Egy átlagos sütőt Pészachra úgy kóserolhatunk ki, hogy először is nem használjuk egy teljes 24 órán át. Ezt követően pedig alaposan ki kell pucolni, majd a legmagasabb hőfokon járatni pár órán keresztül. Minden tálcával, tepsivel, ráccsal, ami a sütőben szokott lenni. Ezeknek addig kell hevülniük, míg izzani nem kezdenek. Vannak, akik egy speciális fémbetétet is használnak, hogy biztosan kóser legyen Pészachra a sütő. Ez persze csak általános leírás, mivel minden sütő másmilyen. Érdemes konzultálni a rabbinkkal, aki hasznos tanácsokkal tud szolgálni arra vonatkozóan, a mienket hogyan kell kóserolni.
Forró vízzel kóserolás
Először is tisztítsuk meg az eszközöket, és ne használjuk 24 órán át. Aztán forraljunk vizet egy lábosban. Ez lehet olyan lábos, ami még kovászos, de csak akkor, ha nem zománcozott vagy agyagedény. Az edénynek azonban teljesen tisztának kell lennie, és nem érhetett hozzá kovászos a kóserolást megelőző 24 órában. Tehát vizet kell forralni a lábosban, és egy forró követ vagy fémdarabot bele kell dobni úgy, hogy a víz túlcsorduljon. Eztán ki kell önteni a vizet és az edényt hideg vízben átöblíteni. Ezt követően ismét vizet kell forralni a lábosban, s a forró vízben meg kell meríteni az evőeszközöket.
Az evőeszközöket csak akkor tegyük a vízbe, amikor az már forr, és speciális edényfogóval vegyük ki őket. Ha a víz forrása alábbhagy, várjuk meg, amíg újra felforr, mielőtt kivennénk az eszközöket. Olyan méretű lábost használjunk, amelyben minden evőeszközt teljesen ellep a víz, és közben egyik sem ér a lábos falához. Ha az eszközökön vagy edényeken nyílások, mélyedések vannak, az esetlegesen bennük maradt kovászos részeket előbb ki kell égetni, és csak ezután lehet kóserolni. A forró vízből kivett evőeszközöket öblítsük le hideg vízzel. Fontos az is, hogy egyszerre ne tegyünk túl sok eszközt a lábosba, így a forró víz minden darabot megfelelően át tud járni.
A kovász eladása
Lehetőség van arra, hogy a kovászos ételeket egy nem zsidó ismerősnek eladjuk hivatalos adásvételi szerződéssel, majd az ünnep után visszavásároljuk tőle. Ilyenkor ki kell jelölni egy helyet, ahol a kovászost az ünnep végéig tárolni fogjuk. Ez lehet egy fiók, szekrény, külön helyiség, vagy akár egy egész lakrész is. A lényeg, hogy ezt a területet nem szabad használni, amíg az ünnep tart.
Pészach előestéjén, gyertyafény mellett keressük meg az esetlegesen maradt, elfelejtett kovászos morzsákat. Gyertyát használunk, hogy a legapróbb zugokba is belássunk. Madártollat pedig azért, hogy összesöpörjük a morzsákat. Valamint egy fakanalat, amire ezeket gyűjtjük, egy papírzacskót, amelybe mindent elhelyezünk. Addigra a lakásnak már teljesen tisztának kell lennie, ezért hagyomány, hogy néhány – általában tíz – gondosan becsomagolt kenyérdarabkát előre elrejtenek, hogy a keresés során legyen mit megtalálni. A gyerekek számára ez gyakran izgalmas, játékos élmény.
A megtalált kovászos részeket másnap elégetjük, így teljesítve a parancsolatot, hogy Pészach előtt megszabaduljunk minden kovásztól. 
Az áldás befejeztétől kezdve az összegyűjtött homec elégetéséig tilos beszélni.
Odafigyelve kutassuk át a házat minden egyes kis morzsára odafigyelve, s gyűjtsük össze a direkt széthagyott kenyérdarabkákat. Ha többen vagyunk, osszuk fel a lakást részekre és mindenki a maga területét kutassa. Ha minden morzsát összegyűjtöttünk, tegyük bele a kovászt, a tollat, a fakanalat és a gyertya maradékát a papírzacskóba, kössük be a zacskó tetejét szorosan, s tároljuk egy biztonságos helyen (ahol nem lehet véletlen elszórni a morzsákat a már kitakarított lakásban) addig, amíg a következő nap el nem égetjük. Miután elraktuk a papírzacskót, akkor kell elmondani a véletlen elfelejtett kovász tulajdonjogát megszüntető “nyilatkozatot” is.
A kovász elégetése
Gyújtsunk tüzet! A papírzacskót és tartalmát, s minden más maradék kovászosat, amit nem adunk el, égessünk el benne. Amíg nézzük a felszálló füstöt, gondoljunk “lelki kovászunkra”, az önzésre, az egoizmusra, ami rossz hatással van Teremtőnkkel, szeretteinkkel, barátainkkal, embertársainkkal való kapcsolatunkra. Képzeljük el, hogy ezek a tulajdonságok is elégnek a kovásszal együtt.
A kovász elégetésének végső időpontja egy időszaki óra az első Széderestének napján dél előtt. Ekkorra már minden kovászosnak el kell égnie, a legutolsó “érvénytelenítő nyilatkozatot” is el kell mondani, a még lakásunkban lévő kovászos termékeknek jól elzártan kell lenniük, és semmi kovászos nem lehet a tulajdonunkban.