Április 1-én este beköszönt Pészach (פֶּסַח) ünnepe, amelynek nyolc napján nem eszünk chomecet, azaz semmilyen kovászos, megerjedt, megkelt tésztaneműt. Fontos teendő, hogy az ünnep előtt minden a lakásunkban fellelhető chomectől meg kell szabadulnunk.
A Talmud bölcsei szimbolikus jelentést is tulajdonítottak a chomecnek. Ahogyan a tészta erjedni kezd és megemelkedik, úgy emelkedhet meg az emberben az önteltség és a büszkeség is. A kelesztési folyamatot ezért az emberi gőg és túlzott önérzet jelképeként értelmezték, amely „felfuvalkodottá” teheti a szívet.
Az ókori filozófus és bibliaértelmező, Alexandriai Philón a chomec jelenlétét a rossz hajlam megjelenésével hozta összefüggésbe. Ez a szemlélet is hozzájárul ahhoz, hogy a hagyomány különösen nagy hangsúlyt fektet a chomec eltávolítására és az erre vonatkozó előírások pontos betartására.
Mik ezek az előírások?
Amikor eltávolítjuk a lakásból a legapróbb darab chomecot, azzal az önmagunk megtisztítását, a jóra és erkölcsösségre való törekvésünket szimbolizáljuk. Mindannyian gondosan kitakarítjuk lakásunkat Pészach előtt, mégis előfordulhat, a legnagyobb gondosság ellenére is, hogy chomec kerül elő egy eldugott sarokból.
Ha chomecet találunk Pészach alatt a házban, ki kell vinni és elégetni. Amennyiben nagyobb, mint egy fél tojás, úgy az „ál biur chóméc (על ביעור חמץ)” végződésű áldást kell mondani égetés előtt. Lehetőség van a chomec eladására is egy nem zsidó ismerősünknek, amelyet az ünnep végeztével visszavásárolhatunk tőle.
Amennyiben ünnepnapon vagy szombaton találjuk a chomect, le kell takarni, és az ünnep kimenetele után elégetni. Ha az utolsó napon találjuk meg, úgy az ünnep kimenetele után, áldás nélkül kell elégetni.
Érdekes kommentárt olvashatunk Pészach kapcsán:
„Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak Neked igazságos ítéleteidért.” (Zsoltárok, 119/62).
A vers egyértelműen a kivonulást megelőző éjfélre utal. I.ten ekkor ítéletet hirdetett és végre is hajtotta azt az egyiptomiak között. Őseinknek azonban nem voltak még törvényeik, amelyeket betarthattak volna, hiszen a Tóra még nem adatott át, a Tízparancsolat még nem hangzott el.
Így szólt az Ö.való: „két vérrel kapcsolatos törvényt azért megkaptatok már: a brisz, a körülmetélés törvényét, és a Pészách-áldozat törvényét.”
Azon az éjjelen keveredett a kettő, amint írva van:
„Ekkor elmentem melletted, és láttalak, amikor véredben feküdtél, s mondottam neked: véredben élj, véred által élj”.
Az első vér a brisz, amelyet megtartottak őseink, és zsidó életet adott nekik. A második pedig a Pészach-áldozat, amelynek vére az ajtófélfán megmutatta a halál angyalának, mely házakat kell elkerülni.