Ezen a héten elkezdjük olvasni Mózes III. könyvét, a tisztaságokról szóló Vájikró-t (וַיִּקְרָא), szefárd kiejtéssel Vájikrá-t.
A mű tudományos, latin elnevezése Leviticus (a papok tana) mert a papság tevékenységével, kötelességével foglalkozik. Szó esik szellemi tisztaságokról, amelyet ma az ima helyettesít, a családi élet tisztaságáról és a szociális igazságokról.
Rendelkezik az Írás az étkezési törvényekről, felsorolva a fogyasztható állatokat és a tiltottakat. Szó esik a fizikai tisztaságokról, a különböző ragályos betegségekről és az azokkal kapcsolatos tennivalókról is.
A tíz közül az első szidra, amelyeket a könyv tartalmaz, a könyv címét viseli: Vájikró (וַיִּקְרָא). Jelentése: ” És szólította” mármint az Ör.kkévaló Mózest, hogy az áldozatok rendjét közölje vele.
Az áldozás az I.tentisztelet legősibb formája – láttuk, Ábel is áldozatot mutatott be, miután apját, Ádámot, kiűzték az Édenből. Az áldozati formát a Tóra is elismeri, de korlátok közé szorította. Meghatározta a helyet, és ez csak a Jeruzsálemi Szentély, vagy ennek felépítés előtt a „Hajlék” (Miskán) lehetett.
Meghatározta a törvény az áldozatok bemutatásának idejét is: reggel-este.
Meghatározta, hogy csak tiszta, fogyasztásra alkalmas állatot lehetett áldozni. Pontosan leírták az áldozat jellegét: bűn-, napi állandó,- hála, vagy béke áldozat. Ez utóbbi egy részét az áldozatot bemutató, családjával és barátaival, ünnepélyesen el is fogyaszthatott. A legfontosabb és korszakalkotó jelentőségű volt az ember- és gyermekáldozat szigorú megtiltása.
A pokol szó onnan származik, hogy Jeruzsálem mellett volt egy völgy, Gehinon, (gyehenna) ahol gonosz királyok gyermekeket áldoztak.