Bár különböző dokumentumok más-más dátumot rögzítettek, egyes feljegyzések szerint Anne Frank a bergen-belseni koncentrációs táborban 1945. március 12-én halt meg.
A tizenhat éves lány halálának pontos dátumát illetően azért merül fel több bizonytalanság, mert nincs megbízható dokumentum, és a koncentrációs táborban uralkodó körülmények miatt az ilyen adatokat sokszor nem rögzítették. A kutatók különböző okokból csupán megközelítően tudják meghatározni az esemény idejét. Ezért fontos kiemelni, hogy a március 12-re tett halálozási dátum nem hitelesen igazolt, inkább utólagos becslésnek vagy szimbolikus időpontnak tekinthető.
A legtöbb kutatás szerint Anne Frank tífuszban halt meg, ugyanabban a járványban, amelyben a nővére, Margot is. A betegség gyorsan terjedt, és rövid idő alatt rengeteg fogoly vesztette életét, így az egyes haláleseteket sem tudták pontos dátumhoz kötni.
Anne Frank négyéves korában, 1933-ban családjával Hollandiába menekült. A német megszállás után egy amszterdami épület hátsó traktusában kialakított rejtekhelyen találtak menedéket, ahol közel két éven át sikerült bujkálniuk. Ebben az időszakban segítőik látták el őket élelemmel és a mindennapi élethez szükséges eszközökkel.
Rejtőzködése alatt Anne naplót vezetett, amelyben feljegyezte félelmeit, reményeit és tapasztalatait. Miután családját letartóztatták, az egyik segítőjük, Miep Gies megtalálta az elrejtett naplót, és megőrizte. A háború után számos nyelven kiadták, és a tananyag része lett Európa és az amerikai kontinens több ezer általános és középiskolájában. Így Anne Frank a holokauszt során meggyilkolt gyermekek elveszett reményének szimbólumává vált.