Réges-régen amikor beköszöntött Ádár hónapja, az olyan volt, mintha a világ egy cseppet könnyebbé vált volna. A bölcsek azt mondják: „amikor beköszönt Ádár, megsokasítjuk az örömöt.” És valóban! Ádár (אדר) nem egyszerűen egy hónap, hanem egy hangulat is.
Egy régi történet szerint egyszer nagyon régen volt egy kis galileai falu, ahol az emberek különösen nehéz teleket éltek meg. Hosszú, nagyon hideg napok követték egymást, gyenge, csekély termést hoztak csak a falu termőföldjei, az ott lakók szíve kezdett belefáradni a nehézségekbe. Amikor azonban az év ezen időszakában megpillantották az újhold vékony ezüstívét az égen, a rabbi csendesen csak ennyit mondott: „Megérkezett Ádár!”
Nagy készülődést követően néhány nappal később a zsinagógában felolvasták Eszter könyve első sorait. A gyerekek még nem értették teljesen a történet minden fordulatát, de tudták, hogy ez az a hónap, amikor a rejtett csodák felszínre kerülnek. Hiszen Ádár hordozza magában Purim (פּוּרִים) ünnepét — azt a napot, amikor a sors (pur – פּוּר) megfordult, és a félelem nevetéssé változott.
A faluban élt egy idős pék, aki minden évben különleges kalácsot sütött Purim előtt. Azt mondta, hogy a tésztába egy csipetnyi reményt is dagaszt. Amikor megkérdezték tőle, honnan tudja, hogy eljött az idő, csak mosolygott és így szólt: „Ádárban még a liszt is könnyebben kel.”
És valóban! Mintha a levegőben is több lett volna a derű. Az emberek apró ajándékokat készítettek egymásnak, titokban segítettek a rászorulóknak, és a gyerekek jelmezeket terveztek. A tél ugyan még nem múlt el teljesen, de valami már megfordult a szívekben.
Ádár hónapja arra emlékezteti az embert, hogy a fordulat néha csendben érkezik. Nem mindig látványos csodával, hanem apró, rejtett lépésekben. Mint Eszter királyné bátorsága, amely nem harsány volt, hanem kitartó.
És amikor végül elérkezett Purim estéje, a faluban mindenki tudta: nem csupán egy történetet ünnepelnek, hanem azt a bizonyosságot, hogy még a legsötétebb időszak is hordoz magában egy rejtett, ádári nevetést. S talán ez Ádár igazi ajándéka, hogy megtanít hinni abban, hogy a föld alatt már készül a tavasz.