Vasárnap este beköszönt Tu Bisvát (ט״ו בשבט). A fák új éve a talmudi időkre vezethető vissza. Szép, színes ünnep finom gyümölcsökkel és gyerekzsivajjal.
Tu Bisvát jelentőségéről, lebonyolításának rendjéről olvassák el dr.Frölich Róbert országos főrabbi egy korábbi tanítását:
A zsidóságban több újév is van. Ez nem is olyan furcsa, mint amilyennek hangzik az első pillantásra. A nem zsidó naptári évben is sokféle évkezdet és – vég van. Gondoljunk csak a tanév kezdetére és végére, vagy akár a pénzügyi évre. Ez alapvetően ugyanaz a metodika, mint a különböző zsidó újévek.
A legfontosabb új esztendő természetesen Rajs Hásónó, Tisri hónap elsején és másodikán. Új évkezdet továbbá Niszán hó elseje, a királyok új éve. E dátumtól számították a királyok uralkodásának éveit. Elul első napja a tizedek új esztendeje. E naptól számították a terményekből való adófizetési kötelezettséget. Végezetül Tu Bisvát, azaz Svát hónap 15. napja a fák újéveként ismeretes.
A „Tu” nem szó, hanem, mivel a héber nem használja sem az arab, sem a római számokat, így a betűk rendelkeznek számértékkel. A két héber betű: a ט = 9, és a ו = 6, együtt kiadja a napot, a 15-öt. Azért nem a logikus 10+5-ös felbontásban írjuk a számot, mert e számoknak megfelelő betűk egybeolvasva I.ten egyik nevét adják ki. Tu B’Shevat eredeti célja a fák terméséből adandó tized kötelezettségének kiszámítása volt.
Mózes III./ 19:23-25 kimondja, hogy a fák gyümölcsét nem szabad fogyasztani az első három évben, a negyedik év termését áldozatként be kell mutatni, és utána, az ötödik évtől lehet csak enni a gyümölcsöt.
Tu Bisvátkor a fa életének egy újabb évébe lép. Ha például Svát 14-én ültettek egy fát, akkor az TuBisvát után már második évébe lépett, míg ha Svát 16-án ültették, akkor csak a következő TuBisvátkor lett két esztendős. Tu BiSvát nem szerepel a Bibliában. A Misna a zsidó szóbeli hagyomány 200 körül kodifikált gyűjteménye említi meg Rajs Hásónó traktátusban. A pontos idejéről azonban a két jelentős iskola, Hillél, illetve Sámmáj iskolája már vitatkozik. Sámmáj szerint Svát elseje a megfelelő időpont, míg Hillél a tizenötödik napot jelöli meg. Mint az esetek döntő többségében, mikor e két iskola vitatkozik, az elfogadott vélemény Hillélé.
Hillél, a Talmud legendás alakja Babilóniában született, onnan vándorolt Judeába, ahol favágóként élt és e mellett tanult, nagy szegénységben. Olyan képességeket árult el, amelyekre való tekintettel mentesült a tandíjfizetés alól, így válhatott az egyik kiemelkedő bölccsé. Sámmáj, aki szigorúságáról és türelmetlenségéről volt híres, Judeában született, és építőmesterként dolgozott.
Mint akkoriban mindenki, a munka mellett tanult, szorgalmával és tehetségével Hillél méltó társává emelkedett. Mindketten Heródes korában éltek. Az akkori júdeai viszonyok magyarázzák kettejük felfogásbeli különbségét. Sámmáj attól tartott, hogy minden, a rómaiakkal való szoros kapcsolat gyengíti a zsidóságot, ezért a szigor a vallási kérdésekben. Hillél optimistább és liberálisabb szemléletű volt, nem osztotta barátja s egyben vitapartnere véleményét, ezért könnyít a vallási szigoron.
Visszatérve Tu Bisvátra: kevés hagyománya, vagy szokás van e napnak. Mózes V/8:8 alapján Izrael földjének hét kiemelkedő terménye van: búza, árpa, szőlő, füge, gránátalma, az olajbogyó és a datolyaméz. Eredetileg ezeket fogyasztották e napon. Később Európában, ahol e gyümölcsök nehezen voltak elérhetőek, Izrael földjéről származó szentjánoskenyeret fogyasztottak, mivel e növény jól tűrte a hosszú utat.
A középkori kabbalisták vezették be a sokféle gyümölcs fogyasztásának szokását. Ma általában tizenötféle gyümölcsöt eszünk e napon, megfeleltetve a dátumnak. A gyümölcsök számának növelése I.ten dicsőítését jelenti, aki számtalan növényt teremtett. Ugyancsak középkori kabbalista szokás, amely nálunk nem terjedt el, hogy a pészachi széder mintájára Tu Bisvát-i szédert tartanak. Mindazonáltal széles körű és igen szép szokás, hogy a tizenöt között van olyan gyümölcs, melyet az adott esztendőben még nem ettünk, így arra egy külön bróchet, a sehechejjónut kell mondanunk. Ezzel az áldással hálát adunk I.tennek, hogy megérhettünk egy újabb szép napot. Rábbénu Gersom, a XI. század kiemelkedő decizora szerint e napon nem böjtölnek, amiképp nem böjtölünk Rajs Hásónókor sem.