A MAZSIHISZ és a Honvédelmi Minisztérium között létrejött Együttműködési megállapodásában foglaltak szerint befejeződött a Kozma utcai első világháborús, valamint az Ismeretlen munkaszolgálatosok központi emlékművének felújítása.
Az ünnepélyes átadásra teljes katonai tiszteletadás mellett került sor. Az eseményen részt vett Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, Prof. Dr. Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke, dr.Nógrádi Péter, a Mazsihisz alelnöke, valamint Szalay-Bobrovniczky Kristóf, Magyarország honvédelmi minisztere, Dr. Frölich Róbert országos főrabbi, Vargha Tamás honvédelmi miniszter helyettes, Szalay-Bobrovniczky Vince helyettes államtitkár és Somogyi Zoltánvezérőrnagy.
Kaddist Totha Péter Joel vezető tábori főrabbi mondott, a Kél Molé gyászéneket Zucker Immánuel főkántor recitálta.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter felidézte: 1848-ban, a modern magyarság születésekor mindenkire kiterjesztették – a többi között – a haza fegyveres védelmének, a katonáskodásnak a jogát. Katonának, magyar honvédnak lenni 1848 óta nemcsak kötelesség, hanem jog is, az egyenlőség joga. Az első világháborús emlékmű megmutatja, hogy „zsidó polgártársaink milyen komolyan vették ezt a kötelességet”, hiszen több mint tízezren adták életüket a hazáért – tette hozzá.
A munkaszolgálatosok emlékét őrző betonszarkofágról szólva hangsúlyozta, hogy a munkaszolgálat mindenekelőtt jogfosztás volt. A szabad Magyarország születésétől fogva megadatott jogukat vették el izraelita honfitársainktól azzal, hogy nem szolgálhattak honvédként.
Fegyvertelenül álltak az aknamezőkön, éhezve és fázva dolgoztak bányákban és erődítési munkálatokon, erőltetett menetben környékezte őket a halál, és nem kellett velük elszámolni – tette hozzá a miniszter.
Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének (Mazsihisz) elnöke hangsúlyozta: mindkét emlékmű a magyar történelem egy-egy fájdalmas, mégis felemelő fejezetéről beszél. Az emlékművek szólnak a helytállásról, a küzdelemről, a kötelességtudatról, és szólnak a veszteségről, az önfeláldozásról és a hősi halálról.
Úgy fogalmazott: „mélyen emberi és erkölcsi kötelességünk, hogy megőrizzük azok emlékét, akik életüket adták a hazáért”. A katonákét, akik önként vagy parancsra indultak a frontra és a munkaszolgálatosokét, akiket „fegyvertelenül, kiszolgáltatottan kényszerítettek a háború gépezetébe és akiket egyaránt gyilkolt az ellenség tüze és a keretlegények kegyetlensége”.
Arról is beszélt, hogy az első világháború hősei és a munkaszolgálatosok áldozatai között ott húzódik a magyar történelem legfájdalmasabb törésvonala. Az a pillanat, amikor egy ország, amelyért zsidó katonák tízezrei harcoltak és haltak meg, néhány évtizeddel később megtagadta tőlük a fegyvert, a rangot, az egyenlőséget, végül pedig az emberi méltóságot és az életet is.
„A két emlékmű két korszakról mesél, amelyek nem is különbözhetnének jobban egymástól. Mégis összeköti őket egy közös üzenet, az, hogy a magyar zsidó közösség áldozata a nemzet történetének szerves, kitörölhetetlen része” – mondta a Mazsihisz elnöke.
Grósz Andor kiemelte: a méltón felújított emlékművek nem pusztán szépen helyreállított kövek. Ezek a kövek kérdeznek. Kérdezik, hogy tanultunk-e a múltból, hogy felismerjük-e, milyen könnyen csúszik át egy ország a kirekesztésbe, hogy képesek vagyunk-e ma másként viselkedni, mint elődeink.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf szólt arról is: a XX. században nem volt erőnk a saját utunkat követni, nem volt erőnk szabad döntést hozni a sorsunkról. Sem a gróf Tisza István vezette kormány, sem a Horthy Miklós kormányozta magyar állam nem tudott kimaradni a háborúból. A háború pedig nem pusztán egy állam kudarca volt – folytatta -, hanem emberi tragédiákat hozott.
A Kozma utcai temető két emlékművének felújítása az együttműködés első állomása. A felújítás költsége 22 millió forint volt. A kapott támogatásból fennmaradt 13 millió forintot a Kozma utcai temető munkaszolgálatos parcellájának rendbetételére fordítják.
(mti)