Vasárnap este 20-án 18 órakor tartotta hagyományos mártírmegemlékezését a BZSH Újpest-Rákospalotai Templomkörzete.
A megemlékezésen jelen volt többek között Mester Tamás BZSH elnök, Mazsihisz alelnök, Professzor Dr. Grósz Andor Mazsihisz elnök és Czigler László alpolgármester, valamint Hajdú László XV. kerületi országgyűlési képviselő is.
A köszöntés után került sor az emlék gyertyák meggyújtására. Dr. Grósz Andor emlékezett a holokauszt áldozataira, majd Kozma Zsolt kántor és a Dohány utcai férfikórus előadásában hallhattuk az Ádajsem Mo Odom-ot.
Szerdócz Ervin főrabbi beszédében megemlékezett az Újpestről elhurcolt 14 ezer zsidóról.
A főrabbi emlékeztette a jelenlévőket:
„81 éve szembesülünk azzal, hogy a szavak alkalmatlanok a megélt szenvedés felidézésére.
„Soha se gondoltam, hogy ez dalszöveg ennyire aktualizálható:
Hogyan mondjam el neked, amit nem lehet, mert szó az nincs csak képzelet. (Presser-Adamis)
A képzelet kevés, a szavak nem adják vissza a szenvedést. A szavak hangokká érnek.
A Talmudban (Nedarim 79a/4) olvassuk:
“Vannak hangok melyek a világ egyik végéből a másikba eljutnak, és hangjuk nem hallhatók.
Amikor az emberek kivágják a gyümölcsöt hozó fa fáját, kiáltása eljut a világ egyik végétől a másikig, és a hang nem hallható.
Amikor a kígyó levetkőzi a bőrét, kiáltása eljut a világ egyik végétől a másikig, és a hangja nem hallható.
Amikor a lélek elhagyja a testet, a kiáltás a világ egyik végéből a másikba megy, és a hang nem hallható…”
Amikor a Világégésben Zsidó testvéreink áldozattá váltak, néma kiáltásuk a világ végéből a másikba ért de hangjuk nem volt hallható.
Hiába volt könyörgésük, Isten nem hallotta meg hangjukat!”
A megemlékezés végén a jelenlévők a zsinagóga kertjében lévő emlékfalnál, a holokauszt áldozatainak nevénél, elhelyezték az emlékezés köveit.