Egy fej nélküli szamár maradványaira bukkantak izraeli régészek egy bronzkori ház alatt, Tell esz-Száfi területén, az egykori Gát város romjai között. A körülbelül 5000 éves, nőstény szamár lábait összekötözték, fejét pedig levágták és gondosan a testével ellentétes irányba, a hasára helyezték.
A szamár mellett három másik, hasonló módon eltemetett szamarat is felfedeztek. Azok az állatok nem voltak lefejezve, de mindegyikük koponyája kelet felé nézett, valószínűleg a napfelkelte irányába. A kutatók szerint ez is a rituálé részét képezte.
A fogzománcuk izotópos elemzése alapján a szamarak a Nílus völgyéből, vagyis Egyiptomból származtak.
Elizabeth Arnold, a Grand Valley State University antropológusa szerint az áldozat a gazdagság, illetve a társadalmi státusz látványos kifejezése lehetett.
„Egy ilyen fontos állat feláldozása túlzó demonstráció lehetett, amellyel a tulajdonos a gazdagságát vagy presztízsét hangsúlyozta” – írta Arnold a Live Science-nek. Szerinte az egyiptomi származás hangsúlyozása ráadásul a kulcsfontosságú kereskedelmi kapcsolatokra is utalt.
A nőstény szamarak különösen értékesek voltak. Nemcsak teherhordóként szolgáltak, hanem utódaik révén is fontos szerepet töltöttek be a gazdaságban. Arnold szerint éppen ezért lehetett jelentős áldozat őket kiválasztani egy ilyen rituáléhoz.
„A legjobb korban lévő szamarakat áldozták fel, ráadásul mindegyik nőstény volt – ez szándékos választás lehetett, mivel ők további szamarakat adhattak volna a közösségnek” – tette hozzá.