A peremkerületek fővároshoz való csatolása idején a rákosszentmihályi zsidó temetőt is 1950-ben szüntették meg. A terület kerítés nélkül, kutyafuttatónak volt sokáig használva, ám a Budapesti Zsidó Hitközség és a XVI.ker. Önkormányzat közös beruházásában 2022-re elkészült a temetőt körülzáró kőkerítés, a két I. világháborús hős emlékköve fel lett újítva, és helyre lett állítva az egyetlen ortodox síremlék is.
1946-tól kezdve évente voltak mártír-megemlékezések a kerületben, 1956-ig Sashalmon, utána Rákosszentmihályon. Az utolsón ilyen 1968. június 21-én (54 évvel ez előtt) a rákosszentmihályi templomban zajlott, ekkor Raj Ferenc újpesti rabbi mondott gyászbeszédet, majd 1969-ben lebontották az emlékművet (650 rákosszentmihályi mártír nevét tartalmazta), és eladták a zsidó imaházat is.
A három évvel ezelőtti átadást követően már méltó körülmények között kerülhet sor évről-évre, így most vasárnap reggel is a hagyományos mártír-megemlékezésre. A rákosszentmihályi zsidó temetőben a XVI. kerület területéről 1944-ben deportált zsidóságra emlékezünk és emlékeztetünk.
A vasárnapi eseményen emlékbeszédet mondott Mester Tamás, a BZSH elnöke és dr.Goldberger Tamás, a Szilánk(-ok) című könyv szerzője is.
Mindketten kiemelték a kerület gazdag zsidó múltját, valamint, hogy meg kell őrízni azon értékeket, amelyek az utókor számára fennmaradtak.
A megemlékezésen emlékbeszédet mondott Szerdócz J. Ervin főrabbi, aki beszédje elején elmondta a 130. zsoltárt, az „elkeseredettség és a remény” zsoltárát.