Június 10-én, kedden délután került sor a XVII. kerületi zsidó temetőben, majd a Pesti út 167. számnál elhelyezett emléktáblánál a már hagyományos megemlékezésre. A kerületből a holokauszt során, a Pesti úton lévő Fuchs kastélynál gyűjtötték össze a zsidó lakosokat, majd onnan hurcolták el őket.
Korábban, 59 évig a helyi zsidó temetőn kívül nem volt Rákosmentén olyan helyszín, ahol méltó módon emlékezni lehetett volna a vészkorszakra és áldozataira, ám tavaly felállításra került a volt kastély falán egy emléktábla, ahol időről-időre lehetőség nyílik az emlékezésre.
Sőt! Mostantól a Nepkelet közi zsidó temetőben az elmúlt napon felavatott új márványtábla is emléket állít a kerületből elhurcoltaknak.
A táblaavatáson a hitközség képviseletében Mester Tamás, BZSH elnök-Mazsihisz alelnök is részt vett, aki beszédében kiemelte a kerület gazdag zsidó múltját, és hogy Rákosmentén már korábban is valódi lépések történtek a múlt feltárására, bemutatására.
A megemlékezésen, amely a Pesti úton található volt Fuchs kastélynál zárult a BZSH elnökén kívül beszédet mondott Hódos Mária művészettörténész és a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke, Dr. Sebes József is.
A megemlékezés végén a kerület részéről Horváth Tamás polgármester koszorút helyezett el a Fuchs kastély falán lévő emléktáblánál, ahol mások kövek illetve virágok elhelyezésével is emlékeztek.
Képek a megemlékezésről>>>
Az eseményen elhangzott a kerület zsidó lakosságának történelmi visszatekintése:
„Több mint 60 évig nem volt semmiféle megemlékezés Magyarország történetének legszörnyűbb, legsötétebb tragédiájáról ebben a közel 90 ezer főt számláló hatalmas kerületben.
2004-ben a Vigyázó Sándor Művelődési házban (akkor még Dózsa) megrendezésre került egy kiállítás a vészkorszak végének 60. évfordulója emlékére. 2006-ban, a kiállítás anyagát is fölhasználva, jelent meg a Kétezren voltak című dokumentumkötet, amely feldolgozta a mai XVll. kerület elődközségei, azaz Rákoskeresztúr, Rákoscsaba, Rákosliget és Rákoshegy egykori zsidó közösségeinek történetét. Ugyan ebben az évben került sor a Fuchs kastély falán elhelyezett emléktábla fölavatására is.
Az előbb felsorolt négy elődközségben, amelyeket 1950. január
1-én csatoltak Budapest XVll. kerületéhez, négy izraelita hitközség volt és négy izraelita temető. Majd két évtizede tervezzük egy emlékhely kialakítását. Azért esett erre a helyre a választás, azaz az egykori rákoskeresztúri közösség temetőjére, mert ezt a helyszínt lehet a legegyszerűbben megközelíteni.Az eredeti elképzelés szerint egy kőoszlopra, vagy fekvő kövekre fölvésettük volna a négy település meggyilkolt ártatlan áldozatainak nevét, és emléktábla készült volna emlékeztetőként.
2006-tól, számos hiábavaló pályázat, megbeszélés után, végre sikerült 2024-ben, már a Raoul Wallenberg Egyesület kezdeményezésére a Mazsihisz által kiírt pályázat támogatásával elhelyezni ezt az emléktáblát. Az emléktábla avatását azért tettük erre az időpontra, mert ebben a kerületben minden évben június 8-án emlékezünk a vészkorszak áldozataira.A századforduló környékén megalakult rákosmenti izraelita hitközségek az 1900-as évek elején a neológ irányzathoz csatlakoztak és közösségeik felettes szerve a szintén neológ, gödöllői anyahitközség volt. Ez azt jelentette, hogy a községekben anyakönyvvezető rabbi nem volt. Rabbit a nagy ünnepekre hívtak és ez pénzbe került. A helyi kántorok vállaltak magukra minden funkciót és kötelességet.
A korabeli újságok hirdetéseit és társasági eseményeinek híreit olvasva feltűnik, hogy a községekben felekezeti szervezésben (izraelita, katolikus, evangélikus, baptista) az 1900-as évek első évtizedeiben nőegyletek, sport egyletek és más közösségek működtek, amelyek jótékonysági tevékenységekkel is foglalkoztak. Amikor a községi bálokon gyűjtést rendeztek, akkor valamennyi felekezet egyletei részt vettek és egymás céljaira is adakoztak.Fontos megemlíteni, hogy hiába Budapest közelsége, a vészkorszakban ezekről a településekről, a teljes magyarországi vidéki zsidósághoz hasonlóan, 1944. május 14. és július 9. között a zsidó polgárokat gettókba kényszerítették és haláltáborokba deportálták. Itt ez a dátum június 8-a volt.
A rákoscsabai izraelita temető 1881-ben, a hitközség 1898-ban alakult meg. Az 1911-es népszámlálási adatok már 225 izraelita vallású lakost tartottak számon. 1925-ben épült föl a kántorlakást is magába foglaló emeletes zsinagóga, amelynek falai 1947-ben még álltak, majd annak köveiből, tégláiból épült föl az egyik közeli iskola épülete. 1944 márciusában a zsidó polgárokat a monori gettóba kényszerítették, ahonnan július 10-én Auschwitzba deportálták őket. Összesen 5 fő tért vissza. A közösség megszűnt. A temetőben az 1980-as években még álltak sírkövek, eltűnésük körülményei ismeretlenek. Emlékhely létesítését tervezték, de ez nem valósult meg. A terület teljességgel elhanyagolt. Rákoscsabán emlékeivel együtt tűnt el egy virágzó közösség, amely szörnyű erőszak áldozata lett.
A rákosligeti izraelita hitközség 1900-ban már működött, 1904-től hivatalosan is. 1912-ben volt a zsinagóga alapkőletétele, az építkezésre adakozásból gyűlt össze a pénz. A községben működő egyházakra jellemző volt a nagyfokú vallási türelem, elfogadás. Így vált lehetővé, hogy az 1914. június 28-án a meggyilkolt Ferenc Ferdinándért tartott ökomenikus gyászistentiszteletet a község akkor legnagyobb középületében, a zsinagógában tartották, amely éppen elkészült.
Az épület teljesen kifosztva, de túlélte a vészkorszakot. 1953 és 1982 között ebben az épületben működött a XVll. kerületi bíróság.
2009-ben lebontották.
A vészkorszak után a 81 családból mindössze hét család tért vissza. Köztük Gózon Gyula színész. A nagy nehezen újjászervezett hitközséget 1949-ben törölték, mint felekezeti egyesületet.
A rákosligeti zsidó temető legrégebbi sírja 1910-ből való, 1947-től, a többi rákosmenti temetőhöz hasonlóan, nincs használatban. A ravatalozó épülete még áll, ott lakik a temető gondnoka. A víz és az áram nincs bevezetve. A szemét és a gaz láthatatlanná teszi az amúgy is nehezen megközelíthető temetőt. Önkéntesek, diákokat is bevonva időről időre próbáltak valamit javítani az elkeserítő állapoton, ami azonban sajnos szélmalomharcnak tűnik. Az egykori közösségről egyelőre még a temető tanúskodik.A rákoshegyi izraelita hitközségről szóló első említések 1885 körülre tehetők. Az ideiglenes imaházat az 1920-as évek végén, az adományokból épült reprezentatív zsinagóga váltotta fel. 1935-ben a korábban Gödöllőhöz tartozó neológ hitközség, ortodox fiókhitközséggé alakult. A vészkorszakot a templom épülete átvészelte, belső tereit kirabolták. A néhány hazatért rákoshegyi túlélő nagy nehezen ujjá alakította a hitközséget, amely 1948-ig működhetett. Az épületet fenntartani nem sikerült, így a hitközség eladta. Az 1960-as években a MTA könyvraktárnak használta, majd 1993-ban a baptista gyülekezet vásárolta meg. Ők felújították és a saját igényeik szerint átalakították a belső tereket.
A Raoul Wallenberg Egyesület két éve az épület falán emléktáblát helyezett el, emlékezve az egykori virágzó rákoshegyi zsidó közösségre.
Rákoshegy izraelita temetője a Bocskai utcában van. Pár éve a ravatalozó még gondnoki lakásként funkcionált. A gondnok halála után, 5 éve, a ravatalozót lebontották. Az addig gondozott temető, ahol 29 sírt lehetett azonosítani, mára sajnos, elhanyagolt, elburjánzott növényzettel, helyenként hiányos kerítéssel lassan az enyészeté lesz. Mégis, Rákoshegyen a zsinagóga és a temető is őrzi a zsidó közösség emlékét.A rákoskeresztúri izraelita hitközség az 1900-as évek elején alakult, de a közösség már jóval előtte létezett. Akkoriban a péceli zsinagógába jártak. A közösség tagjai kiskereskedők, kisiparosok voltak. A szerény életkörülményeket tükrözte a zsinagóga egyszerű épülete a Pesti útról nyíló Templom utcában (ma Diák utca). Földszintes polgárház, hat ablakkal az utca felől. Egyik felében volt a kántorlakás, a másik épületrészben pedig az imaház. Túlélte a vészkorszakot. Egy ideig még befalazott ablakokkal, üresen állt, majd hamarosan lebontották.
A vészkorszakot nagyon kevesen élték túl. A hazatértek közül csak egy-két túlélő tudott új életet kezdeni Rákoskeresztúron, többen máshová költöztek a szörnyű emlékek elől.Az egyetlen emlék, ami megmaradt, az egykori rákoskeresztúri zsidó temető, ahol most állunk.
A kerítést néhány éve a hitközség szervezésében felújították. Ezt megelőzően évente szerveztünk temetőtakarítási akciót, amikor több konténernyi szemetet, lakossági hulladékot, építési törmeléket takarítottunk el a területről, sőt, az életveszélyessé vált fákat is kivágtuk.A temető legrégebbi sírköve, amelyet Keiner Mariskának állítottak 1889-ből való. Összesen 66 sírt lehet összeszámolni, de ennél jóval többet rejt a föld. Számos követ elloptak és csak az alaplap maradt meg, annak töredéke vagy az sem.
Középen látható Fuchs Ignác családjának sírboltja, amelyet többször feldúltak. Kincset kerestek. Fuchs Ignác 1915-ben, 86 éves korában halt meg. Következzen egy korabeli idézetet, amely a helyi újságban jelent meg:
„Rákoskeresztúr községe az elhunytban rendkívüli jótevőjét gyászolja. (…) Fuchs Ignác (…) rákoskeresztúri birtokának egy részét házhelyekre parcellázta és megalapította azóta a nagy virágzásnak indult Zsófia-telepet, melynek több száz házában sok tisztviselő lakik télen-nyáron.
A rákoskeresztúri templomok valláskülönbség nélkül az ő áldozatkészségének köszönhették létesítésüket és számos jótékony intézmény megalapítóját és pártfogóját gyászolja az elhunytban.”2006-ban a most már a földön heverő sírkövek nagy része, még állt. Sajnos, a temető sírköveinek konzerválása, felújítása még várat magára. Önerőből, mi, önkéntesek, minden igyekezetünk ellenére, látható eredményeket nem tudunk elérni.
A kerítés felújítása nagy öröm, de jó lenne, akár kis lépésekkel, tovább haladni. Ez azonban csak segítséggel, támogatással lehetséges.
Remélem, az emléktábla előtt meg-megállnak majd az erre haladók. Szeretném, hogy az emléktábla fölhívja a figyelmet Rákosmente egyik nagyon fontos történeti emlékhelyére. Egy száz éve virágzó majd kiirtott közösség temetőjére. A Rákoshegyi zsinagóga falán elhelyezett emléktábla is ezt a célt szolgálja.„