1945. május 9-én 0 óra 16 perckor aláírták a Harmadik Birodalom haderejének feltétel nélküli kapitulációját rögzítő okmányt. Május 9. a Szovjetunióban, majd 1991 után a volt szovjet tagköztársaságok zömében a győzelem napjaként van elkönyvelve.
A „győzelem napján” hozták nyilvánosságra Budapest lakosságának létszámát jelentő népösszeírást, amely szerint a lakosságszám egymillió alá esett, az épületeknek pedig 75 százaléka megsérült. A csökkenésre az ostromon túl a „kényszerű és önkéntes eltávozás, a katonai szolgálat és a hadifogság” volt a magyarázat. Végeredményben a pesti oldalon a férfiak száma 160 ezerrel, a nőké 90 ezerrel csökkent. Természetesen a civilek tömegeinek „málenkij robotra” való elhurcolása – ami 1945 nyaráig folytatódott – nem szerepel az írásban.
„Május 9. Vége a háborúnak. Aki ezt a pillanatot megérte és még ép ésszel fel tudta fogni, hogy mi történt, az tud igazán örülni az életének. Nem számít, hogy rab, fogoly, vagy éppen szabad ember vagy katona. De ez a szó, hogy béke: ez mindentől fontosabb volt még azok számára is, akik a gyermekeiket, vagy legkedvesebb szeretteiket veszítették el a háború végett. Minden ember csak arra gondolt, hogy túlélte és vége minden félelemnek, és az a fontos, hogy életben maradt. Most már nem kell félni a háború borzalmaitól.” – áll egy korábbi beszámolóban.
Pénteken délben a Fiumei úti sírkert szovjet parcellájánál került sor központi megemlékezésre, ahol több ország nagykövetei, vezetői és a Magyarországon nyolcvan évvel ezelőtt harcoló orosz katonák leszármazottai vettek részt.
A Szovjet hősi emlékműnél Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnöke, a Mazsihisz alelnöke hajtott fejet a hős katonák emléke előtt helyezett el koszorút.