A második zsidótörvényt (1939. IV. t.c., a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról) Teleki Pál (második) miniszterelnöksége idején fogadta el az országgyűlés, majd 1939. május 5-én hirdették ki.
A törvény 6 százalékban maximalizálta a zsidók arányát a szellemi foglalkozásokban, valamint megtiltotta zsidók alkalmazását állami közigazgatási és igazságügyi szerveknél és középiskolákban.
A törvény értelmében zsidók nem tölthettek be színházakban és médiában olyan állást, amely befolyással volt az adott színház/média szellemi irányvonalára. Az engedélyeztetés alá eső ipari és kereskedelmi ágazatokból a zsidókat teljesen kizárták.
A korlátozások többségét már közvetlenül a törvény hatályba lépése után érvényesítették. Számos újság megszűnt vagy gazdát cserélt, a közhivatalokból, az értelmiségi pályákról, a művészi élet területeiről sok zsidó személyt gyorsan kiszorítottak.
Más esetekben a törvény néhány év türelmi időt adott, például a dohányárusítási vagy a gyógyszertári engedélyek megvonása esetében. Megkezdődött a törvény alkalmazása a honvédségben is, ami hamarosan a munkaszolgálat bevezetéshez vezetett.