Jom Hazikaron, az elesett katonák és a terror áldozatainak emléknapja tegnap este nyolc órakor, egyperces szirénával vette kezdetét a jeruzsálemi Siratófalnál tartott központi megemlékezésen.
A hivatalos állami rendezvényen az emlékezés lángjának meggyújtását követően beszédet mondott Jichák Herzog elnök, és Ejál Zamir vezérkari főnök.
Az elnök, hasonlóan a múlt heti Holokauszt megemlékezésen mondott beszédéhez a társadalom megosztottságára, és a Gázai övezetben fogvatartott 59 túsz kiszabadításának fontosságára hívta fel a figyelmet.
„Évről évre ennek a szirénának a hangja – itt, a Siratófal mellett, és országszerte mindenhol – megrázza és felkavarja a szívet. A hősiesség, és a lelki erő hangja. A mi hangunk, mindannyiunké. Az egész nemzeté. A hang, amely emlékeztet minket arra, hogy honnan jöttünk, és hová tartunk. Az igaz út hangja.”
Herzog hangsúlyozta, hogy idén a sziréna figyelmeztetése különösen sürgető, – „talán minden eddiginél jobban, az emlékezés szirénájának a hangja valódi riasztás is egyben, amely arra szólít fel: egyesüljünk és fogjunk össze. Ne szakadjunk szét belülről. Ne pusztítsuk el otthonunkat.”
„Egy hang, amely újra és újra felülemelkedik, mint egy szörnyű sírás, mint egy jajszó, mint egy sikoly, amely áttöri az ég kapuit az elesettekért, a meggyilkoltakért, a testi és lelki sérültekért, elrabolt testvéreinkért – szerettekért, a megkínzottakért, akik több mint másfél éve szenvednek és raboskodnak,” – mondta az elnök, majd a Hamász fogságában lévő túszokhoz fordult – „innen fordulok testvéreinkhez, akik a gyilkosok kezében vannak. Egy egész nemzet hiányol titeket, aggódik értetek, könnyezi könnyeiteket. Az egész nemzet a vágyakozástól és szorongástól égve, a lelke legmélyén tudja, hogy a seb nem gyógyulhat be, amíg vissza nem tértek hozzánk.”
„Itt, ezen a helyen, ahol katonáink a haza védelmére és Izrael szabadságára esküsznek – mi is megesküszünk, én is megesküszöm: nem lesz nyugtunk, és nem állunk meg. Még egy pillanatra sem! Minden erőnkkel, és minden eszközzel megteszünk még egy lépést, és még egy további lépést, amíg mindannyian vissza nem tértek.”
Ezt követően, a társadalmat szintén megosztó, és mindenkire vonatkozó katonai szolgálatra emlékeztetett, hangsúlyozva, hogy nemzedékről nemzedékre mindazok, akik bevonulnak Izrael biztonságának védelmét óriási kiváltságnak tekintik, nem pedig tehernek, – „parancs bevonulni. Parancs szolgálni. Parancs a zöld egyenruhát viselni és a vér szent joga nevében segíteni Izraelt.”
Majd a gyászoló családokhoz fordult – „láttuk, hogyan képes a ‘közzétételre engedélyezve’ kifejezés egy egész világot elpusztítani,” – utalt a médiában az elesett katonák bejelentésére használt szavakra, hangsúlyozva, ami a legborzasztóbb, hogy ugyanabban a családban egyik veszteséget követheti egy másik, amit el kell viselniük.
„Szeretett és becsült gyászoló családok, az igazságot ki kell mondani: soha nem törekedtünk arra, hogy kard által éljünk. Nem vagyunk háborús nép. Épp ellenkezőleg: a béke volt és marad a legnagyobb vágyunk. Soha nem mondunk le a béke felé való közeledésről. Soha,” – mondta az elnök, majd hozzátette – „ugyanakkor egy pillanatra sem mondunk le kötelességünkről, hogy megvédjük magunkat, és nem mondunk le a történelmi és természetes létezés szuverén jogáról saját hazánkban, hasonlóan más nemzetekhez.”
„A béke azonban nem lehet csak kifelé, szomszédaink felé irányuló törekvés, hanem legfőbb, kötelező kötelesség saját otthonunkban is. E nehéz háború során több ezer gyászoló családdal találkoztam. Egy üzenet, egy kérés, egy kiáltás emelkedett fel minden szívből, minden lélekből, újra és újra: csillapítsátok le a lángokat! Gyógyítsátok be a szíveket! Őrizzétek meg nemzeti egységünket! Elég! Elég a megosztottságból! Elég a széthúzásból! Elég a gyűlöletből! Nem szabad saját kezünkkel előidéznünk nemzeti otthonunk pusztulását.”
Végezetül, Herzog elnök a politikai viták kizárására szólított fel a védelmi rendszerből, mondván – „tartsuk távol a hadsereget a minket szétszakító vitákból. Tartsuk távol a Sábákot, a rendőrséget, a Moszadot, az összes biztonsági, és belbiztonsági erőt a vitából. Különösen ebben az időben, ahogyan az imában is szerepel, meg kell erősítenünk szent földünk védelmezőit, és nem pedig, I-n ments, az ellenkezőjét.”
Az elnök után Ejál Zamir vezérkari főnök szólalt fel, és utalva a hadseregen belüli személyzeti válságra a következőket hangsúlyozta, hogy egy csodálatos harcosnemzedék állt fel, rettenthetetlen harcosok! Minden fronton, a hátországban és a tűzvonalban találkozom velük, vállvetve állnak, elszántak, egységesek, hallgatnak a hívó szóra – megértik a jelen idő fontosságát. A hadsereg, a nép hadserege elkötelezett feladatai teljesítése mellett, és napjainkban minden eddiginél jobban van mindenkire szükségünk. Operatív kényszer, ugyanakkor nemzeti szükséglet is az egyenlőség és a közös sors egységére. Mindenkit felszólítok, hogy csatlakozzon nemzetünk közös történelmi útjának közös teherviselésére. A függetlenségért, a szabadságért és a biztonságért.
הרמטכ”ל זמיר בטקס יום הזיכרון: „בעת הזו אנו זקוקים לכולם, זה כורח מבצעי וצורך לאומי; השבת החטופים והכרעת חמאס – משימות שכרוכות זו בזו, נפעל להשלמתן”@ItayBlumental pic.twitter.com/pTDkaxYGpA
— כאן חדשות (@kann_news) April 29, 2025
(ujkelet)