A Hamász terrorszervezet tegnap este elutasította a legutóbbi tűzszüneti és túszalku megállapodásra vonatkozó izraeli javaslatot.
„A Hamász kész azonnal megvitatni egy olyan megállapodást, amely az összes túsz szabadon bocsátását tartalmazza egy előre egyeztetett számú palesztin fogoly szabadon engedéséért cserébe. A megszállónak cserében teljes mértékben le kell állítania a háborút, és teljes mértékben ki kell vonulnia a Gázai övezetből, és elkezdeni az újjáépítést” – közölte Khalil al-Haja, a terrorszervezet magas rangú tisztviselője, és fő tárgyalója.
Al-Haja szerint – „több mint másfél éven keresztül dolgoztunk egy ‘kimerítő’ tárgyalássorozat kapcsán, és teljesítettük minden kötelezettségünket. Netanjahu és kormánya még az első szakasz befejezése előtt visszavonta a megállapodást, és a közvetítők újra felvették velünk a kapcsolatot, hogy kiutat találjanak abból a válságból, amelyet Netanjahu idézett elő. Netanjahu lehetetlen feltételeket szabott, melyek nem vezetnek a háború befejezéséhez és a teljes kivonuláshoz.”
A tegnap esti üzenet valójában a február közepén képviselt Hamász álláspontot erősíti meg, hangsúlyozván a Donald Trump elnök által támogatott januári túszalku második szakaszának végrehajtásához való visszatérést, melynek értelmében az összes – 59 hátramaradt [életben lévő és meggyilkolt] túsz egyidejűleg szabadulna.
Emellett, a terrorszervezet tárgyalódelegációjának vezetője az izraeli javaslatot úgy értelmezte, mint kísérletet a megsemmisítő izraeli hadjárat valódi szándékaként, még akkor is, ha ennek ára saját túszainak a feláldozása. Emellett, üdvözölték az elnök által pozíciójában megerősített Adam Boehler álláspontját, miszerint a foglyok ügyét és a háborút együtt kell lezárni.
A Hamász várható elutasítása számos háttér nyilatkozat révén eleve borítékolható volt, annak ellenére, hogy a Witkoff-javaslathoz igazodó izraeli vázlat – és minél több az övezetben fogvatartott túsz elengedése, a terrorszervezet számára elfogadható kritériumnak tűnt. Ilymódon, a Hamász tisztviselői még az elutasító válasz előtt többször is kijelentették, hogy az akadályt nem a megemelt számú fogvatartott elengedése jelenti, hanem a feltételek izraeli végrehajtását illetően felvetett aggályok, ezért a terrorszervezet garanciákat követelt.
Az Izrael részéről megjelölt vörös vonalnak számító teljes demilitarizálást illetően, az Iszlám Dzsihád politikai irodájának tisztviselője, Ali Abu Sahin kijelentette – „a cionista javaslat, miszerint az ellenállás adja le fegyvereit, elutasításra kerül, és képezi vita tárgyát. Netanjahu csak emeli követeléseinek szintjét, hogy meghiúsítsa a megállapodást és folytathassa a háborút Gázában.”
Az izraeli javaslat – kilenc vagy tíz életben lévő túsz szabadon engedését követeli – közöttük Edan Alexander amerikai-izraeli állampolgár, emellett mintegy tíz meggyilkolt holttest visszaszolgáltatását is követelik. Netanjahu legutóbbi washingtoni útján állítólag azt is megígérte, miszerint beleegyezne abba, hogy lehetővé teszi a humanitárius segélyszállítmányok újrakezdését a Gázai övezetbe, és visszavonja csapatait a március 18-án újraindított harcokat megelőző állásokra. Az izraeli tartós megszállásra vonatkozó kijelentésekkel szemben viszont az amerikaiak azt ígérték a Hamásznak, amennyiben beleegyeznek több mint nyolc túsz szabadon engedésébe, akkor garanciát kapnak arra, miszerint Izrael hajlandó lesz tárgyalásokat kezdeni a második szakaszról, amelynek fő eleme a háború beszüntetése.
A tegnap esti Hamász-elutasításra Becalel Szmotrich pénzügyminiszter, és Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter azonnal reagáltak.
„Meg kell nyitni a pokol kapuit a Hamász ellen. Izrael semmiképp nem fog meghátrálni a Hamász előtt, és nem fogja befejezni a háborút a teljes győzelem, és minden célja elérése nélkül, beleértve a Hamász megsemmisítését, és az összes túsz kiszabadítását. Eljött az idő, hogy megnyissuk a pokol kapuit a Hamász ellen, elmélyítsük a harcot a Gázai övezet teljes elfoglalásáig, a Hamász megsemmisítéséig, és Trump elnök tervének megvalósításáig, amely az önkéntes gázai kivándorlást ösztönzi más országokba az újjáépítés érdekében. Miniszterelnök úr, előre. Add ki a parancsot.” – követeli Szmotrich.
Ben-Gvir hasonlóképpen cselekvésre szólította fel Netanjahut, bár a pénzügyminiszterrel ellentétben a „teljes győzelem” elérését hangsúlyozva, a túszok ügyet teljes mértékben mellőzte.
„Most nincs több kifogás, eljött az idő a teljes győzelemre. A Hamász nyilatkozata lehetőséget ad Izraelnek arra, hogy ‘megvalósítsa álmait’. Kedves Miniszterelnök úr – a te kezedben van a döntés,” – állítja az Ocma-vezér, majd egy másik közleményében azt írta – „a Hamász nem fog feltételeket szabni – neki kell majd megadnia magát! Semmiféle egyezség, tűzszünet vagy segítség – csak a harc folytatása a gázai nácik teljes megadásáig. Fokozni kell a nyomást, minden erőt és hatalmat be kell vetni, mindaddig amíg a Hamász térden állva nem könyörög.”
Netanjahu hivatala még nem reagált, de az előbbihez hasonló nyilatkozatok várhatóak a harcok további folytatása, és a katonai nyomás fokozására vonatkozóan. A Hamász válaszára várva a tegnapelőtt a miniszterelnök telefonos helyzetértékelést tartott a túszok ügyében a tárgyalócsoporttal, és a biztonsági rendszer vezetőivel, majd hivatalának utána kiadott közleménye szerint – „utasítást adott további lépések megtételére túszaink kiszabadításának előmozdítása érdekében.”
Az említett tárgyalócsoport vezetője Ron Dermer stratégiaügyi miniszter szintén két nappal korábban találkozott a fogvatartottak családjainak egy részével, akik a megbeszélést követően a médiában is megjelent levelet küldtek neki, hangsúlyozva – „dühösen és megalázva” távoztak a találkozóról. A levelet aláíró Dica Or, Avinatan édesanyja, és Cvi Mor, Eitan édesapja hangsúlyozzák, hogy Dermer a megbeszélésen semmilyen operatív javaslatot nem ismertetett velük arra vonatkozóan, hogyan sikerül hazahozni a túszokat, és legfőképpen mikor. Kérésünkre adott egy három-hat hónapos időkeretbecslést, de cselekvési terv nélkül, majd hozzáteszik – „dühösen, megalázva, összezavarodva és kimerülten távoztunk a találkozóról. Számtalan olyan részlettel árasztott el minket, amelyek iránt semmi érdeklődésünk nincs, és semmi esélyünk sincs megjegyezni őket. Különösen a nagyon megrendült mentális állapotunkra való tekintettel. Ez az állapot rátok is visszavezethető – a ti mulasztásaitoknak, valamint velünk való sikertelen bánásmódotoknak köszönhetően.”
A túszok szülei a levelet a következő szavakkal, „könnyek között, összetört szívünk vérével” írva zárták – „újra figyelmeztetünk, hogy ne merészeljetek különbséget tenni vér és vér között. Ne merészeljetek egyes kiválasztott túszok életét mások élete árán előnyben részesíteni. Nincs jogotok megadni magatokat és lemondani szeretteink életéről. Csak mindannyian együtt.”
Az elhurcoltak családjait képviselő szervezet a miniszter által említett időkerettel kapcsolatban közölte – „Dermer elismeri, hogy képtelen ellátni a feladatát. Aki azt gondolja, hogy a túszoknak még fél évük van, az nem maradhat a tárgyalócsapat vezetője.”
(ujkelet)