Az alábbiakban Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség elnökének ünnepi gondolatait olvashatják, amelyek a csütörtöki Rumbach zsinagógában megtartott PészahFeszten hangoztak el. A beszédet teljes terjedelmében közöljük, ennek okán szerepelnek benne, a tegnap este előadott műre vonatkozó utalások is.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Kedves Vendégeink, Barátaim!
Nagy szeretettel köszöntöm Önöket a Budapesti Zsidó Hitközség nevében, itt a Rumbach utcai zsinagógában, a fővárosi zsidónegyed egyik ékkövében, melyet a bécsi szecesszió korszakos kiválósága, Otto Wagner álmodott és tervezett meg.
A PészáhFeszt programsorozatunk jegyében gyűltünk ma itt össze, hogy egy remek kulturális élménnyel gazdagodjunk, de mielőtt felvezetném az előadást néhány gondolat a közelgő ünnepről egy kis aktuális áthallással.
Pészach az egyiptomi kivonulás, szó szerinti fordításban az elkerülés ünnepe (hág hápeszáh) kifejezés a tórai szakaszból ered, mivel a zsidók házainak elkerülését a héber szöveg a peszáh szóval fejezi ki.
A bibliai tíz csapás (mely Egyiptomot érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást a zsidóknak nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték bárány vérrel, így a halál elkerülte fiaikat. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is.
Az egyiptomi fogságból menekülő zsidóknak sem idejük, sem módjuk nem volt a kenyérsütéshez szükséges tésztát megkeleszteni. Így kovásztalan kenyeret, maceszt vittek az útra. Ennek emlékére, mi zsidó emberek, az ünnep 8 napja alatt nem eszünk semmi kovászosat.
Pészach a szabadságra, a szabadságvágyra is emlékeztet, az ünnep jelentőségét – figyeljék a dátumot – 1940-ben Heller Bernát, a jeles irodalomtörténész, orientalista, folklorista, az Országos Rabbiképző Intézet tanára így sommázta:
„Nekünk a Pészach vallásos kötelességünkké teszi a Szabadság megbecsülését. A mi korunk ezt átérzi. Egyén és közösség azokat a javait becsüli meg legjobban, amelyeket leginkább kell féltenie. Márpedig a mi napjainkban a szabadságot fenyegeti veszedelem. Ezért tiszteljük a szabadságnak emlékét. Ezért ünnepeljük fokozott áhítattal a Pészachot. Ezért hat, ezért hódít a széder.”
Szinte beleborzongani lehet a látnoki sorokba, főleg itt a Rumbachban, ahol a magyar holokauszt főpróbája során 1941-ben ebben az épületben gyűjtötték össze azokat a zsidókat, akik magyar állampolgárságuk hiánya miatt Kamenyec-Podolszkban haltak mártírhalált.
A mai előadás gondolatisága is a vészkorszak tragédiájával indít, de utat mutat a mindannyiunk által vágyott remény felé, a mű örök aktualitását mi sem mutatja jobban, hogy még mindig sok-sok izraeli túszért aggódunk, akik a terroristák fogságában vannak. Imádkozzunk, hogy térjenek haza mielőbb egészségben!
A szerző, Födő Sándor eredetileg balett formájában gondolkodott, de a Covid járvány itt is közbeszólt, így egy kortárs kamarazenei mű jött létre világzenei motívumokkal.Mivel holnap van a magyar költészet napja, kiemelném, hogy a műben Radnóti, Szép Ernő és Szenes Hanna versei is szerepet kapnak.
Külön büszkeség a számunkra, hogy a dalbetéteket Bíró Eszter művésznő értő tolmácsolásában élvezhetjük.
Mindenkinek felemelő szórakozást, egyben Peszach Szamech, kóser és boldog pészachot, keresztény testvéreimnek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok!
חג פסח שמח