Dávid Katalin és Fahidi Éva közel kortársak voltak. Előbbit száz, utóbbit majd százévesen veszítettük el a közelmúltban.
Fahidi Éva megjárta Auschwitzot. Negyvenkilenc családtagja és rokona veszett oda. Az átéltekről évtizedekig hallgatni kényszerült. Idős korában azonban megszólalt és mintha hosszúra nyúló életének kárpótlásul kapott éveit akarta volna visszaadni a fiataloknak: a reményre, egy igazságosabb és békésebb világ építésére biztatott.
Dávid Katalin művészettörténész volt. A háború végén egyetemistaként egyházi személyekkel és diáktársaival zsidókat mentett. A háború után embermentő tevékenységéért elismerést nem kapott – ahogy mások sem. Sőt: katolikus hitéért számos megpróbáltatás érte.A magyar szellemi életben mindenki által tisztelt és szeretett személyiség volt.
Az ő nemzedékük távozóban van, ám hangjuk nem enyészhet el ma, amikor háború és az idegengyűlölet zajlik. Örökségüket át kell vennünk és tovább kell adnunk, az utánunk jövők érdekében.
2025. március 31-én este fél hétkor a Petőfi Irodalmi Múzeumban egy pódiumbeszélgetésre kerül sor, ahol a két történelmi tanú alakját idézik meg Andrási Andor; egykori Sztehlo-árva, Fahidi Éva egykori társa, Hidvégi Máté; Dávid Katalin fia; Stark Tamás történész, holokauszt-kutató; Mohos Gábor püspök és Szőke Péter, a Sant’Egidio közösség regionális felelőse társaságában.
Cím: 1053 Budapest, Károlyi utca 16. (Díszterem)