Negyven éve 1985.március 3-án hunyt el Dr. Scheiber Sándor főrabbi, világszerte elismert magyar zsidó tudós, az Országos Rabbiképző Intézet korábbi igazgatója
Scheiber Sándor születési éve akár szimbolikus is lehet: 1913 július 9-én, Támmuz havának első napjaiban született meg: az utolsó békeév, a neológia nagy korszaka utolsó pillanatának szülötte. A modern és magyar zsidóság a világháborúban és utána már nem lesz többé, nem is lehet sem magától értetődően modern, sem magától értetődően magyar.
Apai és anyai ágon is rabbik voltak az ősei. 1938-ban avatták rabbivá; Heller Bernát tanítványa volt. Ezután 1938 és 1940 között London, Oxford és Cambridge könyvtáraiban tanulmányozta az ott fellelhető középkori héber kéziratokat. 1941-től 1944-ig Dunaföldváron volt főrabbi.
A második világháború után a pesti Országos Rabbiképző Intézet (a mai Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) újjáépítésének és újjáindításának egyik vezéregyénisége volt, amit 1950-től haláláig igazgatott. Posztjáról semmilyen felkínált külföldi állásért le nem mondott. Elsősorban zsidó témájú könyveket adott ki, vagy publikált újra, de Arany- és Mikszáth-kutatásai is jelentősek voltak.
1983-ban életművéért megkapta a nyelvtudományok doktora címet. Publikációinak száma 1600 körülire tehető. Fő műve a Geniza Studies (Hildesheim, 1981) volt, ami az egyetemes zsidó művelődéstörténettel foglalkozott.
„Amikor Scheiber felnőtt és rabbivá vált, a 19. század befogadó nacionalizmusa megsemmisült, a jogegyenlőség korszaka lezárult. A „haladó” neológia tartós defenzívába szorult. Belső tartalma problémává vált, és ő ennek a problémás neológiának lett a legnagyobb képviselője fokozatosan, miután 1938-ban rabbivá avatták.” – írták róla.
Az 1985. március 3-án, Budapesten elhunyt tudós rabbiról halála után memoárkötetek, beszédgyűjtemények jelentek meg, díjakat és tanintézeteket neveztek el róla, sőt fotóalbumot is szenteltek emlékének.
A főrabbi emléke legyen áldott!
ברוך דיין האמת
Emlékező pillanatok a főrabbiról 1988-ból>>>
(Fotó: Villányi András)